Békülős

Tegnap irodalmi rendezvényen voltam, szám szerint kettőn is. Ez önmagában nem annyira meglepő dolog, hiszen a városban zajló szeptemberi rendezvénysorozat keretében már sokadik éve szerveznek rendkívüli irodalomórákat, könyvismertetőket, beszélgetéseket, így hiába ülök nyakig a munkában, olykor összekapom magam, és értelmiségi szerepben tetszelgek.

Azért a tetszelgés, mert egyrészt tetszik ez a szerep, másrészt a napi csinovnyikgyakorlattal szemben korántsem természetes állapotom. Kár amúgy, mert értelmiséginek, értsd értelmét használó embernek lenni kifejezetten nagy örömet tud okozni. Nyilván nem idegen tőlem a gondolkodás, főleg gondolkodás öröméért végzett gondolkodás, de a szeptemberi tanévkezdés adminisztrációcunamija közepette, munkaidőben ez szinte megvalósíthatatlan. 

A tegnapi rendhagyó irodalomóra, amire kollégákkal és gyerekekkel mentem, kifejezetten üdítő volt szellemileg, az esti beszélgetés közben pedig, amire Rose-zal jutottam el, a szöveg mibenlétéről és a halál realitásáról gondolkodtam. 

Van halál, gondoltam, miközben arról beszélgettek a színpadon, hogy ma gyakran nézünk úgy magunk köré, mintha nem lenne. Annyit ehhez a gondolathoz még hozzátennék, hogy kémiai értelemben újjászületés is van, ami nem vigasz a gondolataink szempontjából, de valami támasz az elmúlástól rettegőknek. Nem mondok ezzel újat, de lehet régit is mondani, sőt kell is. 

Ami a szöveget illeti, kicsit elszégyelltem magam. Idén vettem egy-egy füzetet a tanítványaimnak, ugyanis minden tanóra elején írnak egy oldalnyi szöveget. Vagy annyit, amennyit le tudnak írni öt perc alatt. Nincs megkötés, öt pernyi gondolatfeljegyzés van angol nyelven, amit csak akkor olvasok el, ha szeretnék. Eddig nem szerették volna. Ez nem zavar, de amikor elmeséltem az egyik kolléganőmnek, akkor csodálkozott, miért nem ellenőrzöm, tényleg angolul írtak-e. Érdekes, nekem eszembe sem jutott, hogy magyarul írnának. Bízom bennük. De az elszégyellés nem ezért van, hanem azért, mert én viszont szabadon hónapok óta egy percig sem írok. Persze van rá felmentésem, na de miféle példamutatás ez? 

Mindenesetre ahogy létezik békülős szex mint olyan, úgy létezik békülős szöveg is. Előbbit sosem műveltem, de az utóbbival tulajdonképpen nincs bajom. Hátha rendbe tudom hozni ezt a kapcsolatot, amiről a táblázatok világa és a mindennapok unalmas rutinja egy időre elvonta a figyelmem. Mert amúgy jóban vagyok a szövegeimmel, csak elfelejtettem őket leírni.