Delta

Amikor januárra már épp elég volna a hidegből, mostanában mindig megjön a tél. Persze tudom, a tél is kell, naná, a havazás meg pláne, és tényleg szép is, de azért most már lehetne tavasz, mert a tavasz jó. Eleinte legalábbis sokkal jobb, mint a tél, mert langymeleg, vannak helyes madárkák, és nem fagy le a kezem.  

Ez a reggeli hófúvás innen az ablakból egyébként nagyon hangulatos, csak hamar ráébredtem, nem lesz azért annyira játékos az öröm, amikor elrángatom a bevásárlókocsikám a boltig az egyre mélyülő hóban, aztán hazafelé meg depláne. Nekem a legjobb dolog a hóviharban az, hogy ilyenkor mindig kedvem támad sütni meg főzni, úgyhogy ma és holnap a konyha lesz az egyik barátom. A másik meg az olvasás, de jó. (Nem, nem javítottam ki még az összes dolgozatot, de majd azt is besuvasztom valahogy az időbe.)

Vége lett a szabadságnak, hétfőtől megint sok lesz a munka, meg munkahelyi stresszfeldolgozó üzem is beindul. Milyen aranyos volna, ha a stresszből lehetne mondjuk nyakláncot készíteni, esetleg komposztálni vagy hőenergiát nyerni. Stresszenergiával a környezetért. Tegnap kitöltöttem egy online stresszkvízt, ezek nyilván nem valami tudományos dolgok, de rájöttem, hogy sokkal kevésbé vagyok stresszes az új munkahelyemen. Persze itt is idegesít sok marhaság, de valahogy kevésbé szívom a dolgokat mellre. Munkahelyebb munkahely ez vagy én lettem bölcsebb, nem tudom, de az idegesítő dolgok nagy részét bent tudom hagyni a suliban. 

Más nincs. Most megyek, és csinálok egy Delta főcím remake-et, ebéd után pedig megnézem a Holnaputánt. Persze legszívesebben visszabújnék az ágyba egy boldog viharnapra.