Egyébként hideg is van

Monday at its best. 

Korán keltem, de nem esett nehezemre, mert nyugtalan volt az éjszaka. Háromkor egyszer felébredtem arra, hogy pisilnom kell és fáj a hátam, eszembe is jutott TSB, hogy szerinte aki három és öt közt ébred, annak a mája szarakodik. Szerintem nekem a derekam, de nyilván minden mindennel összefügg. 

Aztán ahogy feküdtem a jógaszőnyegen, néhány percig elméláztam azon, mi volna, ha nem kelnék fel többé. Feküdnék ezen a kényelmes jógamatracon nap nap után. Eleinte csodálkoznának a suliban, hogyhogy nem megyek, aztán dühösek lennének, felmondással fenyegetőznének, aztán küldenének pár kollégát, beszéljenek a lelkemre, de végül csak felmondanának, és évek múlva már senki sem emlékezne rám. Esetleg úgy, hogy az a furcsa nő.

De aztán a gyakorlatok után engedett a derék körüli izmok görcse, már nem fájt annyira, végül mégis felkeltem. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a jó választás, de már mindegy, ez a nap már elindult, esetleg majd holnap reggel átgondolom a problémát újra. 

Egyébként meg még alig ébredtem fel, már álmos vagyok, és azt tervezgetem, hogyan fogok ágyba bújni egy könyvvel, amikor hazaérek. Mindig mondom, hogy nem hülyeség az a téli álom. 

Más nincs, a menetrendet böngészve észrevettem, hogy átnevezték a szomszédos buszmegállót. Az utcákat még csak-csak értem, de egy buszmegállót mégis minek? Magyarázat nincs.