Fut velünk

Napok óta egy Ady vers jár az eszemben, nem tudom, miért, de tegnap ráadásul olvastam ehhez a vershez egy szöveget Boldog Zolinál, és azóta az jár a fejemben, micsoda egy zseni volt Ady, de tényleg, miatta száz éves sorok motoszkálnak az emberben. Micsoda nagyszerű mondat az, hogy fut velem egy rossz szekér...

Mindeközben elmúlt a január, ami idén valahogy rövidebbnek tűnt, talán több volt benne a munka, nem tudom. B ma jön haza, megyek elé a reptérre, aztán holnap tovább Miskolcra. Azt hiszem, idén először nem viszek fényképezőgépet, ami miatt szörnyű lelkifurdalásom van. De úgysem lesz most időm fotózni, meg sétálni, hiszen szombat reggel már jövök is vissza.

Ennek ellenére örömteli minivakációnak tekintem ezt a két napot, mert tényleg az is lesz. Miskolc a világ egyik legynyugisabb helye. Kár, hogy általában nincs idő rendesen ott lenni.

Más nincs, a monstre értekezleteket leszámítva, békésen siklunk át a második félévbe, és még Cserna-Szabó könyve is jó lett a végére. A vonaton már Szív Ernővel bújok össze. Az élet végül mindig utat tör magának.