Januária

Annyira hálás vagyok, hogy a rendelkezésre álló tanításmentes munkanapokból idén a téli szünet végére jutott kettő. Nagyon tisztességesnek tartom ezt a megoldást, mert tényleg sok munkám van, és így most nem a szabadságom ideje alatt kell elvégeznem mindezt, hanem az általam önmagamnak kiszabott munkaidőben, itthoni kényelemben. Ez így helyes,  és jó érzés, amikor az embert felnőtt emberként kezelik a munkahelyén. (Egyébként a home office bevett gyakorlat sok helyen, és szerintem kifejezett takarékos, környezettudatos és humánus megoldás.)

Erre a két munkanapra persze nem két munkanapnyi munka jut majd, hanem több, de nem baj, ideje visszaóvakodni a tanári feladatokba, hogy ne legyen akkora sokk a jövő hétfő. A január amúgy is rendkívül megterhelő, itt a félévzárás, az új iskolában ilyenkor írják a végzősök a próbaérettségit, február elején pedig konferencia, és az előadásomhoz még elég sok mindent akarok elolvasni. Lesz mit csinálni ebben a hosszú és barátságtalan hónapban. Még jó, hogy vettem két csomag piros tollat.

Más nincs, azt hiszem, a viharnapra való tekintettel ma megnézek még egy részt a Trónok Harcából, mert még a sétától is elment a kedvem ebben a barátságtalan szélben.