Origami

Fu Xiaotong: Limitless

Furcsa a nyelv, szinte minden szónak sok jelentése van, de nyelvenként másképp. Talán attól is függ, egy-egy szó hangalakja mögé milyen sokféle jelentést vagy jelentésárnyalatot tuszkolunk be, hogy mennyire fontos az a dolog, amit jelölni igyekszik.

A fenti, nyelvészetileg egyébként nyilván pontotlan, gondolat arról jutott eszembe, hogy sokan hiányoznak az iskolában, kollégák és diákok is, akik azonban nem feltétlenül hiányoznak nekem amúgy, illetve nincs érzelmi viszonyulásom a hollétükhöz. Szóval a hiányzik két egészen eltérő dolgot is jelenthet.

Az iskolában rengeteg a beteg egyébként, mert a szülők, meg a kötelességtudat, illetve a megélhetési megfontolások iskolába kergetik a gyerekeket és a kollégákat. Minden nap rosszabb sajnos: mint egy kihelyezett pulmonológiai szakrendelés, olyan a suli.

A fenti néhány bekezdést még tegnap írtam, de befejezni nem volt időm, ma meg már nem érdekel az iskola: gyönyörű és békés szombat reggel van, és a gyönyörű és békés szombat reggelek klasszisokkal jobb érzést generálnak bennem, mint bármiféle munkahely. Nagyon sokáig aludtam, és bár tegnap kicsit rémülten feküdtem le (az orkán erejű szél kis híján kitépte az öreg ablakokat), éjszaka megnyugodott a világ, én meg úgy aludtam, mint egy ártatlan gyerek. Ébredni is gyerekként, elégedetten és jóllakottan, ébredtem, és csak jóval később, pisilés közben jutott eszembe a felnőttség, meg hogy takarítani kellene végre, mert minden csupa por.

Ritkán érzem úgy, hogy minden rendben van körülöttem, hogy jó helyen vagyok, de ma reggel végtelenül elégedett és békés voltam, és arra jutottam, hogy majd a békességnek ezzel a ma reggeli, hártyavékony rizspapírjával terítem le az életem, így könnyebb lesz madarat vagy lótuszvirágot hajtogatni belőle. Addig meg legyen zene.