Regula

Állítólag az az egyik legnagyobb baj, hogy kitalálok dolgokat. Nem állítom, hogy nem így van. Régen (=gyerekkoromban) voltak ezek a készségfejlesztő füzetek, beszámozott pöttyök a lapon, amit az ember (=gyerek) összekötött, és akkor a pöttyök kiadnak egy képet. Általában elég béna képek voltak, az összekötések miatt szögletesek lettek a vonalak, olyan rengeteg számot nem raktak bele a füzetek szerkesztői a feladatba, hogy az ívek is rendesen kirajzolódjanak. Talán nem bíztak benne, hogy a gyerekek tudják, 223 után 224 jön. 

Gyerekként eljátszottam a gondolattal, hogy még az összekötések előtt ki tudom-e találni, mi van a képen. Általában ki tudtam, úgyhogy a végén nem is kötöttem össze a vonalakat, csak néztem a pontokat, és azon gondolkodtam, ha más sorrendben kötögetem össze őket, akkor vajon milyen kép adódik. Mindig volt másik kép is.

Lehet, hogy részben ez a gyerekkori attitűd maradt velem felnőttként is, vagy van ebben valami nehezen múló óvatosság, mert aki egyszer megégeti magát, az sokáig emlékszik az érzésre. A teremtő képzelet árnyoldala, ha az ember akkor is teremt, amikor erre semmi szükség. Én tényleg mindig megfejteni igyekszem a pontokat, összekötöm őket egymással, az emberek mögé történeteket látok, melyek talán nincsenek is ott: szerelmeket és bánatokat, unalmat, félelmeket. 

Nem tudom, hogy kell erről leszokni, de tegnap azt olvastam, neve is van ennek a zavarnak, overthinking, és hát baj, mert folyamatos stresszállapotban tartja az embert, mert mindenre választ keres, és ez aggodalmaskodással jár.  Azt olvasom, tudatos kontrollra kell törekedjek az érzelmeim és a gondolataim felett. Csak semmi elkalandozás. A gondolkodás helyett, olvasom, cselekedjek aktívan. De nekem annyi sok gondolatom van, ha helyettük mindig cselekedni akarok, akkor maratonfutó kell legyek. Nem akarok maratonfutó lenni. Nagyon sok ember küzd ezzel a problémával, olvasom. Potenciális maratonfutó tömegek.

Persze értem, hogy idegesítő, ha az ember másmilyen bizonyos szempontból, ha nem illik bele, egy szabályos világba, ha elkalandoznak a gondolatai, ha képes percekig elmélázni azon a képen, amit valaki 2013 februárjában osztott meg az interneten egy házról Berkely-ben. Regulázd meg az elméd, ajánlgatják a pszichológiai oldalak, akkor jobb lesz neked. Nem tudom, mi van akkor, ha igazából nekem így is jó. Még akkor is, ha néha tényleg marhaság túlgondolni a dolgokat. Nem hiszem, hogy minden deviancia, ami más.