Télies

Január második fele van, végtelen és kíméletlen téli napok jönnek egymás után, pont akkor, amikor ebben az országban már mindenkinek elege van a hidegből. Ez évek óta így van, mintha megérezné az időjárás, hogy most aztán revansot vehet a hülye emberiségen. Mondjuk az emberiségnek is úgy kell, különben meg csak csitt, lesz majd nagy revans is: a Nagy Revans. Akkor majd lehet sajnálkozni, csak mindegy lesz. Tulajdonképpen már most mindegy...

B ma elutazik egy hétre a nővéréhez a ködös Albionba. Örülök neki, hogy sikerült elintézni, kicsit kiszakad a nyomasztó mindennapokból. Anyám viszont nem utazik a húgomhoz hétvégére, úgyhogy ebben a pillanatban fogalmam sincs, mikor fogom a konferenciaelőadásom megírni. A húgom mindig is jobban értett az élethez, mint én. 

Más nincs, ma szabadságon vagyok egy napot, nem tudtam volna másképp megoldani a gyerek utazásával kapcsolatos feladatokat. Jó érzés egyébként, bár az új suliban nincs nagy dráma a félévzárással kapcsolatban, a szülők nem zaklatnak, a gyerekeknek sok jegyük van, nem kell azon vitatkozni, vajon tényleg releváns-e a féléves jegy, volt alkalmuk bizonyítani és megmutatni magukból, amit szerettek volna. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki elégedett, de majd második félévben lesz alkalmuk javítani, ha szeretnének. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel szemben B-t tesiből nem zárja le a tanár, mert hiányzik egy osztályzata a többiekhez képest, viszont hiába jelezte, hogy pótolná az elmaradt számonkérést, nem volt terem, ahol megtehette volna. Persze ez még mindig jobb, mint az informatika tantárgy, ahol ebben a félévben egyetlen jegyet sem kapott, úgyhogy nagy érdeklődéssel várom, mégis hogyan generálódik féléves jegy majd ebből a tárgyból. Lásd még mindennapi fikciónkat add meg nekünk, Uram...)
Várom a jövő hetet. Szeretek utazni, Miskolc pedig különösen kedves város a szívemnek.