Funkcionális

Az élet, legalábbis néha ez a szó jut eszembe róla, funkcionális. Nem szolgál mást, mint önmaga újratermelését. Elsődleges célja az anyagcsere fenntartása, a jövés-menés, az ügyintézés, ahogy TSB szokta mondani, meg az utódgondozás, és persze az apróságok, a mindennapi élet hülye kis legodarabjainak rakosgatása egyik helyről a másikra. Minden egyéb, saját fontosságunk tudata, a szellem csodálatos ereje, a lélek szépsége talán csak illúzió, az agy fals működésének mellékterméke.

Tegnap estére mégis megbetegedtem, most azt gondolom, csak átmenetileg, reggelre szépen lement a lázam, elmúlt a fejfájásom. A fene tudja, az sem kizárt, hogy van olyan, hétfői láz. Hamar múlik, keddre csak a merev nyak marad, meg a porszáraz nyálkahártyák, és egy kis keserű rosszkedv a szájpadláshoz tapadva. Kifejezetten jó volna ma itthon aludni egész nap, de a funkcionális énem ebbe nem egyezett bele, különösen, hogy tegnap megkért egy kolléganőm, ma helyettesítsem, amíg elmegy a gyerekével felvételizni.

Egyébként, ha van, amit nem kedvelek az élettel vagyis önmagammal kapcsolatban, az pont ez a funkcionalitás, ez a csinálás, amit belémneveltek, és aminek persze én magam akarok megfelelni leginkább. Talán ebből kellene kinőni most, mert szorít, mint egy kényelmetlen cipő.

Más nincs, tegnap végre elrohantam venni egy hőálló teáskannát, de reggelre valaki nekiütött valamit, és elrepedt. Homokos sík van, a kedvenc weboldalamon könnyű, funkcionális kabátokat reklámoznak, melyek eső- és szélállóak. Nyilván én vagyok a célközönség.