Hülyeség ellen

Nem akarnék hétfő reggel filozofálni, elég ennek a napnak a maga baja, de azért egy futó gondolatot az erőltetett magyar népesedéspolitikával kapcsolatban mégis megengednék magamnak. A gondolat lényege, hogy nem értem.

Tegnap megnéztük a Kafarnaum – A remény útja címú libanoni filmet, ami tényleg szívszorító alkotás, de az jutott eszembe utána, jobb is, ha kihal az emberiség minél hamarabb. A sok gyönyörűség mellett ugyanis, amit alkotott, olyan sok szenvedésnek lett oka, hogy egyszerűen nem érdemli meg, hogy fennmaradjon. Az emberek nagy része teljesen felelőtlenül vállal újabb és újabb gyereket,  akiket elhanyagol vagy éppen megkínoz, elad, megfoszt minden emberi méltóságtól, itthon meg a politikusok pénz ígéretével próbálják meg rávenni a családokat, hogy a bizonytalanságba szüljenek még pár magyar kisgyereket. Mintha egyik ember legalábbis értékesebb volna a másiknál. A tudatlanság a világon mindenhol a létező legalattomosabb és legpusztítóbb fegyver.

A filmet feltétlenül ajánlom, de nyilván pont azok nem fogják megnézni, akiknek a döntéseken gondolkodni kellene és lehetne. Ez biztos mindig így van, különben nem volna ilyen ostoba és nyomorúságos ez a világ.

Más. Olvasom Krusovszky Dénes regényét, és nagyon élvezetes (ha szerkesztőileg nem is hibátlan) olvasmánynak találom. Azt hiszem, régen olvastam olyan kortárs magyar regényt, ahol a történet ragad magával. Örülök ennek a könyvnek, még ha a kritikusok ingatják is a fejüket. Végtére is ez a dolguk. Az olvasó meg olvasson, neki az a dolga.

Más nincs. Hihetetlenül sok munkám halmozódott fel az elmúlt napokban, aminek hétvégén csak töredékét sikerült elvégeznem. Nem jó érzés. Talán hét közben hatékonyabb tudok lenni egy kicsivel. Sok kávé kell meg sok napfény.