Minimál

Terveim szerint az első, napsütéses tavaszi hétvégét olvasással, dolgozatjavítással, fordítással és barátkozással töltöm. Jó volna, ha beleférne némi séta is, már leszámítva a boltbasétát, ami inkább csak minimálprogram a túlélésre.

Sajnos múlt héten minden csoportommal dolgozatot írattam, ilyenkor a hétvége elég nagy része az elmaradások felszámolásával telik, de néha még ehhez is van kedvem, mert olyasmi, mint a vasalás: átmenetileg rend érzete lesz tőle az embernek a világban. Gyorsan múló minimálrend, mégis az értelmes munka illúzióját kelti bennem.

Azt hiszem vannak olyan életszakaszok, amikor nincsenek nagy örömök, pici dolgok vannak csak: pici rendek, pici eredmények, pici sikerek, pici örömök. Néhány perc csak, míg a sors tárat cserél.

Tudom, hogy nem helyes ilyesmit írni, mert nem ismerjük a jövőt, de nem hiszek abban, hogy ezen a minimálprogramon túl lesz olyasmi az életemben, ami a perceken túlmutat. Nem mondom, hogy jól van ez így.