Szövetség

Nem mondom, hogy kipihenten vágok neki az új munkahétnek, se azt, hogy hétvégén sikerült elvégeznem a kiszabott munkát, de nem érdekel, mert micsoda jó dolog, micsoda szerencse, ha az ember egy-két napra legalább ki tud lépni a mindennapok nyomasztó darálójából.

Az utazás amúgy arra is jó, hogy ne legyen idő híreket olvasni. Összehasonlíthatatlanul minőségibb életet lehetne élni rossz hírek nélkül, csak persze ez egy marhaság, nem lehet kivonulni a világból, és valójában nem is szeretnék, de ahogy BH mondta, kellenek az ilyen mininyaralások. Nem csak azért egyébként, mert feltöltődik az ember, hanem azért is, mert ilyenkor más szögből látja a mindennapokat, ami sokat levesz a nyúlós hétköznapok terheiből. Kellene egy ilyen legújabb szövetséget kötni magával az embernek, hogy odafigyel az örömre egy kicsit a legsötétebb órákban is. 

Pesten egyébként (igazából Budán amúgy) találkoztam egy nagyszerű nővel, készült vele interjú is, ma lehet majd hallani a rádióban. (Vagy utána bármikor persze az archívumból.) Jó beszélgetés volt, és öröm, mert olyan sok értékes és okos ember van, aki jót tesz a világgal. Rájuk kellene mindig figyelni.

Más nincs, úgy fest a betegség mégsem vert bennem tanyát, ami nagyon jó, mert elég sok tennivaló  van a héten. Például a sok munka mellett még a tavaszt is várni kell, ami a sok fagyoskodás után kiemelten fontos program.