Álmos

Megfigyeltem, hogy általában akkor tudnék a legszebb, a legártatlanabb álomba zuhanni, amikor reggel már ébren vagyok mondjuk másfél-két órája, és épp el kell indulni a munkába. Addigra a testemben eluralkodik egy sokhetes, kummulatív, zsigeri fáradtság, és legszívesebben huszonnégy órás alvással gyógyítanám a testem. Nem volna rossz, csak a munkahelyemen lenne kicsit nehéz kimagyarázni a dolgot. Mondjuk kár.

Mindeközben, két recept közben, meg a buszon zötykölődve sajnos befejeztem Krusovszky könyvét. Kifejezetten sajnálom, hogy elfogytak a betűk, mert tényleg régen olvastam olyan regényt, amit bármikor is nyitottam ki újra, mindig azonnal benne voltam a sztoriban. Lehet persze, hogy ez nem a szerzők, hanem az én hibám. Vagy nem is hiba ez, csak inkább olyasmi, hogy mi érint meg minket. Mondjuk az érdekes, hogy nekem Krusovszky nem kortársam, mármint fiatalabb generáció, de valahogy nagyon értem, amit ír. Örök fiatal vagyok tehát. (Nem.)

Azt remélem, ma eljutok vérvételre a lyukas órámban. Már olyan régóta tologatom, hogy lassan lejár a beutaló, pedig aztán én kértem a dokitól a nyári májfunkciós eltérések miatt. Kérdés, van-e még értelme, de hát ha már, akkor mégis csak meg kell csináltatni. (Mi lehet az a citomegalovírus amúgy? Majd nézzem meg.)

Más nincs. Igazából már tavasz van, finom virágillat készülődik reggelente, és mindjárt péntek, ami csodálatos. Utazom. Mi volna ennél szebb? Süssön csak a nap. Vegyünk mély levegőt.