Márvány

Kellene egy lista igazából, amin kipipálhatnék dolgokat, de nem feladatlista, bár az sem volna rossz, látnám, hogy mi mindent végeztem el, nem csak azt, mi mindent nem. Másmilyen lista kellene, egy mindennapos örömlista, egy átmelegedett a szívem lista, egy együtt voltam a barátaimmal lista; ezeket a listákat aztán az év végén egymáshoz illesztve ez a sok papír kiadna egy térképet. Erre az térképre a csalódott perceket meg az üres órákat nem venném fel, az elkeseredettség és a kilátástalánság veszélyes pillanataival sem lyuggatnám át a papírt, csak napfény volna, az emberség márványlapja, carrarai, örök, a simogatásoktól és a baráti ölelésektől fényesre csiszolt tavaszi, hibátlan égbolt.

Jót tett ez a három nap pihenés, jutott benne idő olvasásra és barátkozásra, és ma reggel még jógáztam is egy kicsit. Tegnap délután elmentünk vásárolni TSB-vel, aki hűséges barátként elautóztat a boltba hetente, ne kelljen cipekednem, este pedig átjött a világ legkedvesebb főszerkesztője, aki nagyon fáradt volt, mégis késő éjszakáig beszélgettünk a világ dolgairól, meg erről a zsákfaluvá lett városról, ahonnan minden értelmes ember menekül, sajnos ők is, ami szörnyű, de egyébként meg az egyetlen jó megoldás sajnos. Nagyszerű nő minden szempontból (ma reggel még egyszer idekanyarodott, és elhozta Papp Sándor Zsigmond könyvét nekem papíron, hogy ne vakuljak bele a pdf fájlba), nagyon megérdemel egy normális főnököt és normális munkafeltételeket, és biztos vagyok benne, hogy talál magának valami klassz munkát. 

Hogy teljes legyen ez az utolsó, nem megfeszített munkával töltött tavaszi hétvége, délután TSB-vel kimegyünk Mihályhoz csak úgy lenni a pillanat boldog gyermekeinek a teraszon. Aztán összeszedem magam, és felveszem az év végi tempót.