Nincs

Ha a léleknek nincs kora (Karinthy Frigyes), akkor halál sincs (BH). Ezekkel a megnyugtató szombat reggeli gondolatokkal igyekszem elejét venni annak, hogy a pénteki rémületes iskolai tapasztalatomból (nyílt antiszemita megnyilvánulás), és a magántanítvány által ecsetelt ingatlanárakból (60 milliós lakás Pécsett) adódó hiábavalóság bénító érzése áthúzódjon a kedves hétvégémre. Nem mondom, hogy különösebben sikeres volnék, miután ma reggel elolvastam néhány hírt, erőt vett rajtam a menekülési kényszer.

Mindeközben az időjárás is elkedvetlenedett, búvalbaszott idő lett erre a hétvégére megint, pedig milyen jó lett volna sétálni egy nagyot a napsütésben, kiszellőztetni a fejem, élvezni néhány órára a világot a maga egyszerűségében. Helyette marad a szürkeség, a szél, az eső, és az itthoni munka kissé örömtelen négyese. Még szerencse, hogy a könyvemből maradt mára, majd azzal fájdalomcsillapítok, meg nézek pár epizódot a Trónok harcából. 

Nem szeretek ilyen reménytelenül nekiindulni a hétvégének. Sokkal jobb volna egyszerűen élni.