Nyugalom

Bár tudjuk, hogy a harag rossz tanácsadó, tegnap haragudtam. Főleg a világra, de azért azon belül leginkább a hatalommal visszaélő emberekre. A szolidaritási sztrájk lefújása felháborító és félelmetesen önkényes, sőt kicsinyes volt, de amíg kevesen sztrájkolnak, addig ez tulajdonképpen nem igazán meglepő. 

Az első indulatomból valamennyit kialudtam délután, de megmaradt bennem emlékként a főnökeim zavart tekintete, meg az eltökéltség, hogy én nem hagyom magam megfélemlíteni. Már ha lehet ez elhatározás kérdése, hiszen a félelem általában nem racionális dolog: az a nyúlós, amorf valami, amit ma naponta megél ez az ország, amit tudatosan gerjeszt a hatalom, legkevésbé az intellektusra hat, inkább az ösztönökre. Nem vagyok félelemszakértő, de ez ellen talán úgy kellene felvenni a harcot, olyan ügyes eszközöket kellene bevetni, mint amilyeneket egy bántalmazó kapcsolatból szabaduló embernek ajánlanánk. 

A bántalmazó kapcsolatok megoldása a kapcsolat megszakítása, a függő helyzet felbontása. Mivel egy egész ország nehezen tud elköltözni a barátaihoz (bár azért ez is egy működő megoldás, ahogy azt tapasztaljuk is), ebben a helyzetben valószínűleg a nehezebb úton kell elindulni, és tudatosan kell függetlenítenünk magunkat a másik féltől. Tudatosítani kellene a bántalmazó féllel, hogy neki nem hatalma van felettünk, hanem fizetést kap azért, hogy képviselje az érdekeinket. Jó volna, ha sikerülne elérni, hogy az állam polgárai ne kisgyerekként várják a képzeletükben félelmetessé épített hatalom megengedő figyelmét, hanem ráébredjenek, valójában ők a fontosak, értük van ez az egész, az ő felhatalmazásukból működhet(ne) az ország irányítótestülete, az ő pénzükből épülhet(ne) a haza. Talán a hatalom szót kellene törölni a mindennapokból.

Más. A tegnapi boltőrület után, ó, elátkozott konzumvilág, amikor egy egynapos zárvatartás előtt még a liszt is elfogy a boltokból, ma csodálatosan nyugalmas, napsütéses reggelre ébredtünk. És bár rengeteg munkám van a hétvégén, az a tény, hogy én osztom be az időmet, hogy nyugalom van körülöttem, és hogy a szeretet biztonsága vesz körül, boldog emberré tesz ebben a boldogtalan világban is. Az embernek legtöbbször ennyi is elég. Ostobák a politikusok, hogy ezt nem látják.