Tónál

Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen jól, és mikor volt ilyen szép és pihentető álmom, mint ma éjjel, de hogy nem mostanában, az biztos. A könnyű álomnak és a jó alvásnak persze nem olyan bonyolult a receptje: ne egyél már késő este, pláne ne nehéz ételeket, ne igyál zöld teát lefekvés előtt, nap közben sétálj legalább öt kilométert a természetben, beszélgess barátokkal, ne olvass újságot ésatöbbi. Milyen kár, hogy a mindennapoktól távol van ez a rutin. 

A séta amúgy is nagyon fontos mozgásforma a mentális egészség megőrzése szempontjából, de TSB-vel mindig különösen jólesik együtt sétálni valami tó mellett. Örülök, hogy a sok munka és elfoglaltság mellett is meg tudtuk őrizni a találkozások rendszerességét, mert nagyon hiányozna, ha nem tudnék vele beszélgetni minden héten legalább egyszer élőben. A messenger hiánypótlásra jó, de mégis jobb, ha látja és érzi is az ember a beszélgetőpartnerét. „Nézem ezt a szép világot” – írta Vajda, és én is csak néztem, milyen szép tud lenni néha minden. Az ember túl könnyen elfelejti, milyen jó élni. „Itt az ég a földet éri.” – idézte TSB, és igaza van, az élet a legnagyobb jutalom mindannyiunknak. Ez persze főleg tavasszal jut eszünkbe, meg amikor szerelmesek vagyunk. 

Mára sok munka maradt, de nem baj, ez már csak ilyen. Az ember vagy végigdolgozza a hétvégét, vagy ha mégis pihenni szeretne, akkor utolsó nap dolgozik sokat. Így legalább nem csak munka van, hanem pihenés is. 

Más nincs, hamarosan megjelenik Andrew Bird új lemeze, a jövő hét pedig szép lesz, most pedig hétágra süt a nap, így a munka is elviselhetőbbnek tűnik.