Nyugalom

Azt hiszem, csak néhány nagyon egyszerű és kevéssé eredeti mondat jut ma délelőtt eszembe. Talán a szitáló eső megnyugtató hangja tesz elmélkedővé, vagy a gondolat, hogy még ebben a kedvesen áztató esőben is rommá fogok ázni délután, és hogy nem fogom bánni. Ma főleg a szeretetről és a gyűlöletről írnék valamit, mert egyrészt Esterházy születésnapja van, másrészt holnapután lesz a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja, meg Papp Sándor Zsigmond családregénye okán is volna idevaló gondolatom, de lehet, hogy pont a fent említettek miatt inkább nem mondok semmit, csak hogy olvassatok magyar írókat, mert az irodalom a gyűlölet egyik nagy ellensége. A szeretet meg a másik, de arról Esterházy jobban ír, inkább őt érdemes.

Más nincs, tegnap képtelen voltam dolgozni, de ez nem is baj, muszáj a neuronoknak is egy kis szabi. Azt hiszem, az olvasáson kívül nem csináltam igazából semmit, csak ilyen szíves munkát, meg itthoni szeretetszolgálatot, de azt sem túl sokat, ami meg is látszik a lakáson. Valahogy ez sem baj, sőt, inkább örülök, hogy olykor zárójelbe tudom tenni a munkaholista énem. 

Jövő héten már csak három napot dolgozunk, nagy öröm ez, még akkor is, ha a konferencia miatt múlt héten is csak annyi volt. Valahogy elég is volna nekem három nap hetente a suliban. Csak sajnos nem nyertünk a lottón.

Egyébként nyugalom van, és szeretet vesz körül. Nem tudok ennél szebbet elképzelni.