Santa

A szürke hétvége után ma reggel végre kisütött a nap. Az egyre komorabb, sötétebb világ után a nagyhét fényt ígér. Santa semana - csendes várakozás a húsvéti szünet megváltására. 

Ez a (valójában mindössze két napos) szünet úgy kell már, mint egy falat kenyér. Túl régen volt a téli szünet, mindenki végtelenül fáradt és nyűgös, én pedig szeretném végre kialudni magam. Ilyen kis önző megváltásmotívumaim vannak.

Ez a három nap a hét elején (nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda, nincsenek is ilyenek) azért még nem a pihenésről szól, ma este hétig dolgozom, mert a tanórák után még lesz egy értekezlet, majd öttől hétig fogadóóra, és így tovább, de majd este időben lefekszem, és odafigyelek a lélek egészségére is. A mai értekezletet például meditálással töltöm. 

Más nincs, tegnap voltunk egy sétán a volt gettóban, amire ugyan nem sokan jöttek el a suliból, de őket legalább érdekelte a más élete is, nem csak a sajátjuk. Vasárnap délután ez különös kegyelem.

Befejeztem Papp Sándor Zsigmond regényét, érdemes volt elolvasni. Jó, hogy van irodalom, mert az olvasó ember egy kicsit okosabban rakja össze a világot magában, mindig tanul valamit önmagáról, meg másokról is. Lehet, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy bátorságot merítsünk az egyre terjeszkedő sötétség elleni harchoz.