Rózsika

Miközben a világ minden percben új napra ébred, én inkább aludnék. Csipkerózsika álomra vágyom, hogy csókra lehessen ébredni ha épp lehet, a többi napokat meg csak át szeretném aludni. 

Azon gondolkodtam, mire jó a munka, amit csinálok, már persze azon kívül, hogy fizetem a számlákat, így a következő nap megint felkelhetek, van víz meg villany, meg albérleti szoba, ahol tovább robotolhatok. Nem sok értelme van ennek az egésznek. 

Más. Olvasom, hogy elfogták a történelem érettségi esszékérdéseit kiszivárogtató nyomdászt. Jó, az sejthető volt, hogy nem tanár adta tovább az információt, bár érdekesnek tartom, hogy az üzenetben ez terjedt. Kórtünet. A tanár, ugye tudjuk, nem csak hülye és lúzer, de tisztességtelen is. Az oktatási kormányzat meg úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Jól van gyerekek, hát kicsit csaltatok, de ez nekünk belefér, ilyen az élet. A faszt ilyen egyébként. És mindezt úgy, hogy minden egyre igénytelenebb, egyre szakmaiatlanabb az érettségin is. Az angol feladatsor hallott szöveg értése kábé úgy fest tipográfiailag, mintha a portás Marika néni kisollóval kivágott volna egy feladatot a Füles című rejtvényújságból, aztán azt szkennelték volna be. Nem tudom, a rakás lóvéból, amibe az érettségi kerül, tényleg miért nem sikerült találni egy gyakornokot, aki tíz fillér per karakterért begépelte volna a szöveget. Egy szánalmas ukrajnai kupleréjra kezd hasonlítani ez az egész oktatásügy. A kicsit szebb kurvákat már rég elvitték nyugatra, a maradékot meg már csak csukott szemmel lehet elviselni. Már elnézést az igénytelen hasonlatért.

Próbálok pozitívan gondolni az előttem álló (kis szerencsével) néhány évtizedre, de nem könnyű. Néha bizakodom, lesz majd  esetleg jobb is, de közben azt is tudom, hogy nem. Se a munka, se a magánélet nem lesz már más, mint ami most van. Örök Csipkerózsika lettem.