Számok

Megfigyeltem már, hogy vannak kifejezetten jó és kifejezetten rossz napjaim is. Ennek nálam főleg a reményhez van köze, vagyis ahhoz, van-e remény megélni az életet a maga teljességében azon az adott napon. 

A betegségek, a fájdalmak mindig beszűkítik a remény lehetőségét, a barátságok, a szerelem, a pozitív visszajelzések viszont kitágítják azt. Már hetek óta küzdök a derékfájásommal, ami eléggé hazavágja a pozitív hangulatomat reggelente, már az ágyból kikecmeregni is idegtépő érzés, és minden reggel az az első gondolatom, hogy vajon meddig leszek még mozgásképes. 

A torna persze sokat segít, például kevésbé zsibbadnak a bal lábujjaim, viszont a fájdalom, mint akinek eloldották a pórázát, ide-oda mászkál a testemben. Biedermann Izabella tizenkettedik un. fájdalomtörvénye: a testben és lélekben meglévő fájdalmak összege állandó. A test egyébként csodálatos egy találmány, mindent lehet érteni a működésében, és minden javító szándékért hálás. Kár, hogy a lélekről ezt nem lehet elmondani. Soul is a bitch. Sőt. A side bitch.

Pár napja egyfolytában azon jár az eszem, hogy el kellene utazni Portugáliába. Hogy miért éppen Portugáliába, azt nem pontosan tudnám indokolni (ld. soul is a bitch), de van bennem ez a leküzdhetetlen és megvalósíthatatlan vágy, mint amikor az ember nagyon kíván valami ételt. Emlékszem, amikor elvetettem egy gyereket, akkor volt bennem ilyen vágy, csak akkor nem volt konkrét ország, egy meleg, homokkal leszórt, végtelen tengerpartra vágytam. Talán ha akkor elutazom, szebben heged a seb. 

Más nincs, számolgatom az izmaim, meg a csigolyáim. A hátralévő életemben most már mindig jónak kell lennem a testemhez.