Viharnapok

Két napja üvölt a szél, rángatja az ablakot, mintha szeretné kiszakítani az egészet tokostól. Nem csak az, hogy nem kellemes és megfájdítja a fejet, hanem valami tragikus világfordulatot sejtet. A vég kezdetének vagyunk-e tanúi?
Van egy nyelvvizsgás hallott szöveg értés feladat, amiben arról beszélgetnek, milyen volt egy évet az északi sarkon tölteni egy leláncolt konténerben. Ilyen lehet ott is, és talán le kellene láncolni a várost, mert félő, hogy elfújja a szél. Mondjuk, ha az Adriáig repítené... de csak a türelmetlenség van bennem, hogy mikor hagyja már abba.
Másra nem is tudok most koncentrálni, pedig jó volna haladni a vizsgadolgozatokkal. Azon is elméláztam, ha vége a világnak, mit kezdenek szegény ifjak egy érettségivel.
Más nincs. Az orromat sincs kedvem kidugni. Szeretném inkább átaludni a viharnapokat, vagy szeretnék Lebbeus Woods rajzokat nézegetni az ágyban.