A testről

Tegnap az itthoni munka és az olvasgatás mellett testnapot tartottam. A testnap az olyasmi, hogy az ember igyekszik azt csinálni, ami a testének örömet szerez.  

Sokszor olvasom mindenféle reklámfelületen, hogy vegyem meg ezt vagy azt, mert megérdemlem. Igyak vagy egyek egy jó bármit, mert megérdemlem. Utazzak el, mert megérdemlem. És nincs is ezzel nagy baj, a megérdemléssel mármint, mert tényleg megérdemeljük, és még azzal sincs baj, ha az ember eszik-iszik, vásárol és utazik, tegyen mindenki belátása szerint, de azt azért talán érdemes itt megjegyezni, hogy ez önmagában nem mindig viszi előre az embert, mert a pillanatnyi öröm mellé nem feltétlenül (sőt többnyire egyáltalán nem) jár tartós elégedettség, a fogyasztás viszont komoly terhet jelent ennek a meggyötört világnak. Nem vagyok kivétel én sem, nehogy azt higgye bárki, én is veszek dolgokat, nyilván feleslegesen is, többet eszem, mint kellene, imádom a kávét, és a világ legjobb dolgának tartom az utazást.  

Pár éve, Claire valamelyik jógaóráján azt mondta, hogy a böjt nem a test sanyargatása, hanem segítség: segítünk egy kicsit a testnek, hogy könnyebben boldoguljon. Szerintem a jóga is ilyesmi, segítség a testnek, és persze a relaxáción, a meditáción keresztül a léleknek is, hiszen nem külön élnek ők, születéstől fogva társai egymásnak. 

Szóval testnap. Mióta ismét leszoktam a cigizésről, a cigire szánt pénzből havonta egy alkalommal futja masszázsra. (Nem szívtam sokat.) A masszőr házhoz jön, ami egy csoda, mert nem kell frissen masszírozott testtel felülni a buszra, emberek közé menni ésatöbbi, viszont lehet heverni a kanapén, és inni a hideg vizet. Jó csere volt, bár a stresszes hétköznapokon vagy egy jó kávé mellé még mindig nagyon hiányzik a dohányzás.  

Mivel a derékfájásom a gyógytorna ellenére is nehezen szűnik, most megörültem a masszázs utáni fájdalommentességnek, úgyhogy megkerestem a kedvenc online jógaoktatómat, és arra gondoltam, csinálok egy nem túl hosszú gyakorlatsort a testem örömére. (Az egészséges energiáramlásért, azt hiszem, ez volt a címe.) Hát a gyakorlatsor nem volt se hosszú, se bonyolult, de a légzőgyakorlatok miatt öt perc után úgy szakadt rólam a víz, mintha bemásztam volna egy szaunába. A picit több mint fél óra alatt szerintem két litert kiizzadtam magamból, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen jólesett a mozgás a testemnek. Hiába gyalogolok sokat, úgy tűnik, az nem elég. 

Sokat beszélünk (beszélek én is) manapság az irgalomról, és mások felé az ember még csak-csak gyakorolja, de maga felé mintha ritkábban. Pedig ezt is megérdemeljük. Sőt. Ha van, amire a testünknek nagy szüksége van, amikor a mindennapjainkban inkább kizsigereljük, kihasználjuk, és feléljük a tartalékait, az épp az irgalom. Úgy volna érdemes a testtel, ezzel az önzetlen szolgálóval, bánni, mint a Földdel: nem szeméttel etetni, nem kizsigerelni, hanem törődni vele. Csak általában más dolgunk van. Pedig szeretni fontos. Magunkat is.