Gyereknek megint

Még kilenc óra sincs, már cserregnek odakint a kabócák. Tegnap még sikerült eláznom egy trópusi monszunesőben, mától állítólag beköszönt a száraz évszak. Most már lassan mindegy, mert egyre kevesebb muszáj lesz a napjaimban: ez a nyár. Dolgom ilyenkor is mindig van, de legalább az idővel nagyvonalúbban bánhatok. Ha le kellene rajzolni, a nyár hullámzó vízfelszín lenne. Elringat a szabadság.

Jó, persze ez a hét még munkahét, még van tennivaló, de csütörtökön tantestületi kirándulásra megyünk, plusz záróértekezlet 2in1. A program láttán ugyan kissé zavarba jöttem, mert van benne valami energiapark is, meg Szent Vid csodatévő vize, majd az összenőtt lumbális csigolyáimra locsolom, aztán hajrá. Fényképezőgépet viszek, bármennyire is haldoklik szegény, csak megörökítek egynehány csodás gyógyulást vagy csodás orchideát. Állítólag orchidea is lesz. Bizarr fordulatokban sosem szűkölködött az életem, ugyebár.

Egyébként meg minden jó, a mai napban az az egyik legjobb dolog, hogy jóga és reggeli után vissza lehet dőlni egy kis pihenésre egy jó könyvvel. (A tegnapi könyvtárpakolás után ugyanis mára home office-t engedélyezett a kisfőnököm.)  

Más nincs, majd összeszedem magam, és lesz office is, csak előtte egy kis semmittevés: felkészülök a nyárra, szoktatom a szervezetet a stresszmentes hetekhez, hogy gyereknek tudjak lenni újra.