Pajzs

Ma reggel, még kávézás előtt, olvastam egy elég nyomasztó cikket a szeretőkről. A cikkíró szándéka szerinti elfogulatlan szöveget mégsem tudtam elfogultság nélkül olvasni, okkal persze. Nehéz jól elmagyarázni, de az volt a meghatározó érzésem, hogy sok ilyen felszínes pszichológiai cikk  íródik, amiben apró, népszerűsítő csúsztatásokon keresztül igyekeznek racionális kalitkákba zárni az érzelmeket. Tudom, a pszichológia tudomány, de van ebben mégis valami tiszteletlenség az ember iránt, kellemetlenül paternalizálja azt a csodálatosan összetett lényt, amik vagyunk.

Sosem voltam még pszichoterápián, de azt ismeretlenül is jobb dolognak tartom. Ott van interakció, és beszélgetni, megismerni a másikat (vagyis igazából minden kötöttség ellenére egymást) mégiscsak jobb módja a lélek aprócska vagy nagyobbacska csomóinak bontogatására, mint a megmondó szerep. A lélek ugyanis nem valami elméleti, hanem valami gyakorlati dolog. Hogy aztán az ész hogy jön ide, azt sajnos nem tudom. Vagy sehogy, vagy a belátás által, hogy a léleknek, egészsége érdekében, több szabadságot hagyjunk. 

Mindeközben kétségtelenül vasárnap lett, nekem viszont semmi kedvem a jövő heti munkahelyi megpróbáltatásokra gondolni. Kell a racionális lélekvédelmi pajzs, amit ma házimunkával fogok díszíteni. A pajzs közepén mosógép, körülötte száradó ruhák indái, egy porszívó gégecsöve, itt-ott tányérok. Az jutott eszembe erről, hogy mennyire kiment a divatból a falvédő pár évtized alatt, pedig gyerekkoromban sokszor simogattam a mintáit elalvás előtt. Az alakokra még mindig emlékszem, hatvanas évekbeli stilizált nők és férfiak kék fehér színben, de nem tudom, mit ábrázolhatott.

Más nincs, vettem érvédő gyógyszert egy vagyonért, ami valami természetes izé persze (flavonoid frakció), csak gyógyszernek van álcázva, és mióta szedem, egy csomó gondolatom támadt. Elalvás előtt el is képzeltem az agyi ereim, amint éppen erősítenek: Kisagy - fekvenyomás egyéni csúcs. Szórakoztató, amikor a keringés eljut az agy távoli szegleteibe is.