Reggel

Bár sokáig aludni nagyszerű dolog, nyáron kifejezetten jó korán felkelni. Több okból is: egyrészt mert reggel még van esély megcsípni egy-két kellemesen hűvös légáramlatot, így nem azzal a kellemetlen gondolattal ébred az ember, hogy de rohadt meleg lesz ma is. De nem csak a hűvös jó, hanem a ráérés is. A szabadság valóban szabadság ilyenkor, el lehet dönteni, mit szeretne az ember, és azt milyen sorrendben szeretné.

Az én kedvenc reggeli elfoglaltságom az önfeledt heverésé. Heverni annyit tesz, nem csinálni semmit az izmokkal, csak élvezni a színtiszta jelenvalóságot. Még gondolkodni sem muszáj, magukra lehet hagyni a gondolatokat, találkozhassanak egymással szabadon, legyen csak egy kis small talk, te hogy vagy édesem, milyen jól nézel ki, hát te is, ésatöbbi.

Nyáron a ventilátort is be szoktam kapcsolni reggel, míg heverek az ágyon, hadd simogasson a levegő, mint Isten játékosan rajtam felejtett ujjai. A heveréshez ugyanis jár a cirógatás, a bőr ébredése, a szelíd borzongás, az elmélázás a test szépségein.

Csak ezután jön a valódi ébredés, a nyújtózás, a szorgalmas gerinctorna, majd Adrianne, akinek olyan megnyugtatóan kellemes hangja van, hogy majdnem bele is lehet szeretni. Mindenféle klassz gyakorlatsorai közül reggel csak egy tizenpár percnyi testébresztő sort csinálok végig, de már pár nap után is engedelmesebben hajlanak az ízületeim.

Csak ezek után jön a kávé: a jóleső keserűség, a tennivalók felmérése. Ha rajtam múlna, nyáron leginkább csak reggel lenne. Az emberekben is jobban meg tudna maradni a szeretet, meg a türelem.