Vénap

Tegnap este sokat gondolkodtam az iskolán. Mármint nem konkrétan egy adott iskolán, bár felhúztam magam B tanárain megint, hogy mennyire szarnak mindenre, hogy utolsó utáni pillanatban írnak be februári (!) jegyeket, vagy nem írnak be semmit, és ilyenkor mégis mi a fenét lehet csinálni, de most nem, nem ezen, hanem úgy egyáltalán. 

BH-val arról beszélgettünk, hogy talán jobb is, ha a szülő nem ártja bele magát a gyerek tanulmányaiba: a talán tőlem van, a jobb is BH-tól. Bölcs ember, sokat tanulok tőle. Például azt, hogy nem kell akarni, hogy a gyerek valamilyen legyen, mert már valamilyen. Csak hát egy szülőnek ez jó nehéz elfogadni, pláne egy olyan akaratos, már-már konok szülőnek, mint én. Pedig minden bizonnyal élvezetesebb szülőség az ilyesmi, mint a folytonos szorongás, hogy a gyerek nem lesz művelt, nem ért majd a matekhoz, megutálja ezt meg azt a tudományterületet például. Ezt én nehezen engedem el, mert úgy érzem, az iskola alig tesz hozzá a gyerekem természettudományos vagy éppen humán műveltségéhez. Amikor ezt leírom, persze tudom, hogy ostobaság vagy legalábbis naivitás volna ezt várni ettől a kizsigerelt iskolarendszertől. 

Kár azért az iskoláért, jegyzem meg, mert ebben egy nagyon rosszul működő rendszerben leginkább autoriter viselkedésmintákat tanul meg a gyerek, hiszen itt a tanárnak tulajdonképpen mindent szabad és lehet, neki nem kell betartani a megállapodásokat, akkor javítja ki a munkáikat, amikor akarja, és akkor írja be a jegyet, amikor neki tetszik. A gyereknek meg kuss. Tanuljad meg fiam, ne ellenkezz, akkor hamarabb szabadulsz. 

Nyilván nem mindenhol és pláne nem minden tanár esetében ez a helyzet, és BH-nak teljesen igaza van, annyira nem az az élet, ami a jegyekben tükröződik. Közben meg az ember mégis reméli, hogy a gyerek összeakad olyan tanárral is, aki mégis fontos lesz az életében valahogy. És nyilván egy-egy még akad is olykor. Tény viszont, hogy újra az számít, ki jön "jó" családból, értve ez alatt a szülők műveltséghez, tudáshoz való viszonyát vagy éppen nyelvtudását, mert a család a gyerek nevelésének záloga, az iskolák pedig egyre inkább elveszítik a társadalmi felemelkedésben valaha betöltött szerepüket.

Még jó, hogy jön a vakáció, ki lehet pihenni ezt az egész marhaságot.