Vízfelszín

Második napja barátkozom a szabadság szomorúságával és örömével. A szomorúság a mit csinálok én most az idővel gondolatából, az öröm a végtelen pihenésből adódik. Egyikkel sem lehet mit kezdeni hirtelen. A tanév 10 hónapnyi, percekre osztott idejének alattomos akadályokkal tűzdelt pályája után egy végtelen, csillogó és bizonytalan víztükör a nyár. 

Nincs lelkifurdalásom, nem kell félreérteni, és nem is sajnáltatom magam. A tartós, szünet nélküli szellemi igénybevétel és állandó stressz kipihenéséhez hosszabb időre van szükség, mint egy másféle terheléssel járó munka esetében. Az is lehet, hogy ha más munkám volna, nem is hiányozna a nyári szünet. 

Az öregedéssel az ember nem csak fizikailag, de szellemileg és érzelmileg is gyorsabban fárad, a pihenésre is több időt kell szánni, és ha erre a megélhetési gályázás miatt nincs elég idő, az nyomot hagy az emberen. Nem véletlenül hullanak a korombéli emberek. 

Más. A hétvégén még itthoni szeretetszolgálattal telik az idő, meg persze olvasással, bár annyira nem varázsolt el Grecsó Krisztián Verája. Hogy lányregényes kicsit, az nem zavar, de van benne valami, amit csúsztatásnak érzek. Nem rossz könyv, pihentet is, de nem pontosan értem, hogy miért íródott meg ez a történet. Jó, még nagyon az elején járok, később simán kiderülhet. 

Hétfőn elutazom pár napra örülni a napfénynek, meg a miskolci hegyeknek. Ez a nyár legszebb pillanata, mert kicsit mindig olyan, mint a tenger: lehet heverni, hagyni, hogy simogasson az élet. Szombaton megyünk Pride-ra B-vel, mert már évek óta ígérgetem neki. Jön a barátnője, meg Zaphod is. Zap nagyszerű ember, csak sajnos ő is halálra dolgozza magát egyszer, ha nem nyerem meg végre a lottó főnyereményt, hogy vegyek egy kávézót, ahol whiskey-t ihatunk a teraszon napszám. (Mondjuk én nyilván maximum csak egy napig, aztán fröccsre váltanék, de ez mindegy. ) Érdekes, milyen különleges és szép, ám totális véletlen barátság a miénk. Azt hiszem, vele simán tudnánk barátságban és szeretetben élni úgy, hogy soha nem jutna eszünkbe a szerelem. Különös és megfejthetetlen dolog az ember. 

Na de addig is, míg nem nyerek a lottón, inkább dolgozom tovább, és örülök a nyárnak tovább. Úgy fest, idén sok időt töltök majd egyedül, B közel egy hónapot nem lesz itthon, szóval akkor veszek egy mély levegőt, megnézek pár instrukciós videót, és kifestem a vécét meg a fürdőt. Esetleg létrehozok erre egy eseményt is, mert társaságban minden szórakoztatóbb.

(Ma reggel B továbbképzett zeneileg, úgyhogy most az ő ízlése türemkedik be a blogba.)