Fiktív

Ne engedj teret a test gonosz szótlanságának.
Sz.L.

Olykor kölcsönvett mondatokkal álmodom. Ezek a mondatok váratlanul elevenednek meg az álmokban, és miattuk idegen emberekkel ismerkedem, sőt barátkozom össze. Ilyenkor egy fiktív, de belakható valóság teremtődik körülöttem. A szavak különleges élete. Lehetne 60 perces ismeretterjesztő film, David Attenborough narrálná.
Más. Hogy például Istennek van-e narratívája, azt nem tudom. Ezt kérdeztem tegnap BH-tól, de szerinte nincs, mert a narratíva emberi dolog. Vannak kétségeim. Talán mégis elképzelhető egy isteni narratíva, bár semmiképp sem lineáris, inkább a párhuzamos univerzumok történeteire hasonlít: minden pillanatban rengeteg folytatás létezik egyszerre, ezek közül ember és Isten tetszőlegesen választ. A narratívák azonban soha nem esnek egybe, még akkor sem, ha kétségtelenül vannak hosszabb vagy rövidebb ideig egymás mellett haladók.
Mióta egyedül vagyok itthon, az idő egészen strukturálatlan. Eszem, amikor eszembe jut, alszom ugyanígy. Egy kicsit átengedem az irányítást a testemnek, de szerencsére nem gonoszul szótlan, inkább csak gyógyulni vágyik.
Más nincs, remélem, hamarosan több energiám lesz, és el tudok menni sétálni meg kirándulni egy kicsit. Addig olvasok tovább.