Augusztka

A sok jövés-menés miatt augusztusban ritkán jutottam ide, de most már, hogy vége lett a nyári szabadságnak, visszatérhetünk a régi szokásokhoz. (Ámbár, jegyzem meg, a reggeli kötelező torna után egyelőre szinte semmire sem marad idő.)

A sok munka mellett persze nagy csodák nem lesznek, mert (gyanítom) lesz stressz az új osztállyal, meg tennivaló a hallgatókkal, meg adminisztratív hülyeségek, plusz a fordítás és a testkultúra (=gyógytorna). Amúgy ez az utóbbi marha időigényes dolog, bár az biztos, hogy sok örömmel is jár (dopamin).

Tegnap már harmadszor járt itt a gyógytornász, aki csuda kedves fiatal nő, szóval nem igaz, hogy a sovány emberek mufurcok, ő kifejezetten mosolygós, bár mondjuk nyilván van is valami nagyon vicces a mi kettősünkben: Stan és Pan a jógamatracon, a tornalabdán, ésatöbbi. Jókat nevetünk, bár az én mosolyom nem mindig őszinte, mert nehéz dolgokat csinálunk. Múlt héten az utazások miatt nem is tudtam rendesen tornázni, szóval tegnap megint úgy éreztem, hogy egyáltalán nincsenek is izmaim. Ma reggelre ez az érzés persze elmúlt, most szálanként meg tudom őket számolni, kivéve a hasizmaimat, mert azok sokkot kaptak, és reggel meg sem tudtak mozdulni.

A gyógytornász lány (talán kellene neki valami blognév) egyébként torna után mindig meg is masszíroz egy kicsit, ami nagyon jó érzés, mert jól be tudnak feszülni a nem létező izmaim. Sőt tegnap még az óradíját is lealkudta, hiába tiltakoztam hevesen. Azért az az igazság, hogy egy csomó jó ember van, és ez az ilyen gyűlölettel terhes időkben sokkal feltűnőbb is.

Ami a konferenciát illeti, azt hiszem, nem ment attól előrébb a világ, hogy ott voltam, viszont másrészt meg mégis jó és hasznos is volt bizonyos szempontból. Persze kollégákkal utazni olykor rohadt fárasztó, mert hirtelen regresszálnak ovi középsős állapotba, és az ember agyára mennek öt perc alatt, meg a nemzetközi együttműködések is elég nehézkesen tudnak működni, de közben meg barátokkal együtt dolgozni nagy jutalom.

Ami a varsói szabadidős elfoglaltságot illeti, még mindig meg tud lepni a lengyel konyha, de továbbra sem a jó értelemben. Szóval, ha egy mód van rá, ti inkább ne egyetek egy deci langyos zsírban úszó krumplis tésztagombócot, mert rossz utána, viszont egyetek finom sorbet-t, meg igyatok valami Witaminka nevű koktélt (igazából egy pezsgő nélküli Crack Baby változat, ha jól gondolom) okos fiatalokkal, és egészen bizarr zenei háttérrel, mert akkor az este nagyon-nagyon vidám lesz. Amit még pozitív élményként megemlítenék, az az Uber. Tök gyors, és elég olcsó. Csak hogy miről maradunk megint le. És  bár szinte biztos, hogy nem használtam a bolygónak ezzel a hétvégi repkedéssel, a POLIN továbbra is gyönyörű, a jó emberek pedig nagyon jók.

A hétfői munkakezdés viszonylag kevés stresszel zajlott, egyelőre nem idegesített fel senki és semmi. Ma home office-ban tanmeneteket írok, legalábbis ezt terveztem, de a meleg még közbeszólhat. Remélem, senkinek sem hiányzom odabent, de ha igen, akkor majd telefonoznak.

Más nincs, sajnos nagyon meleg van, és dühöngenek a pollenek, úgyhogy estére mindig fuldoklom egy kicsit. Éljen a hörgőtágító, az antihisztamin és a nyugis zene.