Békés luxus

Milyen gyorsan múlik az idő, főleg ha nyári szabadságról van szó. Ilyenkor érezni igazán, milyen relatív minden, és milyen egyszerű volna úgy élni, ahogy a test és a lélek diktál, nem megerőszakolva magunkat valami elvárások miatt. Kár, hogy luxus lett az ilyesmi.

Amilyen bénának tűnik a nyaram sok szempontból, valójában annyira luxusra sikerült pihenés szempontjából. (Ezek szerint a pénztelenségnek is van jó oldala.) Nem mondom persze, hogy nem néztem vágyakozva a barátok tengeri meg ilyen-olyan szépséges útjain készült képeket, nem elirigyelve tőlük a megérdemelt pihenést, inkább csak a sós levegő, meg a víz után vágyakoztam a meleg panelből. Cserébe viszont életemben nem aludtam ilyen sokat és ilyen mélyen, mint ezen a nyáron. Még a rémálmok is elkerültek.

Persze szívesen lemondtam volna az egészségügyi intézmények látogatásáról, de azért arra még az ilyesmi is jó, hogy az ember nem felejti el, az élet nem attól jó, hogy minden jól megy, hanem attól, hogy ami nem, azzal is meg kell birkózni valahogy. Adriane szokta mondani az isiásztorna közben, hogy a testi és a lelki fájdalom nem kerülhető el, megtörténik mindannyiunkkal, az viszont nem mindegy, hogy fogadjuk mindezt. Mióta minden reggel jógázom vele, néha nap közben is eszembe jut, hogy ha fájdalom van, lélegezni kell. Meglepő, milyen sokszor segít.

Az elmúlt héten Ristjánáék lakásában laktam, és végre találkoztam sok rég nem látott barátommal. Mindenkivel nem sikerült nyilván, az idő csak viszonylag végtelen, közbe is jött ez-az, meg egyébként is, ha már egyszer ráérek, akkor nem tíz percet akarok valakivel eltöltetni. Dolgozni persze nem sikerült érdemben, hiába vittem a laptopom, de néhány oldalt azért fordítottam, és úgy látom, ha sikerül majd koncentrálnom is végre, akkor azért fogok tudni haladni a szöveggel. (Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem uralkodik el rajtam néhány napon belül a pánik, na de így működnek a határidőmotivált emberek.)

Más nincs, fotózni csak Miskolcon fotóztam, egyrészt mert a gépen nem nagyon működik, másrészt mert Pesten nem sétáltam a városban, csak közlekedtem. Hát ennyi, azt hiszem, nagy dolgok nem történtek, inkább csak tovább nőtt bennem a béke. Kicsit meg is lep, hogy még nem szorongok a közeledő tanév miatt. De majd annak is eljön az ideje. Akkor majd kicsit többet meditálok. Vagy eljárok táncolni.