Meleg van

A szabadság végére igazi augusztus lett: perzsel a nap, izzanak a panelfalak, az ember leginkább csak akkor megy ki az utcára, ha nagyon muszáj. Ilyenkor vízparton volna jó, lógatni az ember lábát a bele a tengerbe, úgyhogy naponta többször is leülök a kád szélére, és hideg vizet folyatok a lábszáramra. Már majdnem olyan, mint az Adria. (Nem.)

Mióta elváltam, nincs autóm, ami a hétköznapokban nem zavar, de azért nyáron klassz volna kirándulni, mert busszal vagy vonattal elég kilátástalan eljutni egy csomó helyre. Ezért aztán ma vettem is két lottószelvényt, hátha nyerek. Mert ha nyerek, akkor bemegyek egy kereskedésbe, és azonnal veszek egy autót, az őszi szünetben meg lemegyünk B-vel a tengerre. Ilyesmikre gondolok a 36 fokos panelben.  

Délelőtt egészségügyi intézményben jártam, semmi extra, az éves pajzsmirigy kontroll. Nem is volt izgalmas, az ultrahang szerint a kis cuki, Amerikában növesztett degeneratív göbök üldögélnek tovább nyugiban, úgyhogy idén kihagyhatom az endokrinológus csajt, pedig tavaly megkedveltem, kiderült ugyanis, hogy okos. (Ő volt az egyetlen, aki rájött, hogy a májfunkciós zavar mögött vírusfertőzés állhat. És tényleg.)

Az ultrahangos csapat egyébként idén két főből állt: egy nagyon kedves és igen csinos rezidens fiatalemberből, és egy egyáltalán nem kedves, ám szintén fiatal szakorvos csajból. Utóbbi nem csak a kommunikációs szemináriumról hiányzott viszonylag gyakran, de szabadidejében tuti kizárólag csuklóra edz, mert úgy a nyakamra nyomta az ultrahangfejet, hogy valszeg két centivel megsüllyedt mindkét pajzsmirigyem. Remélem, véraláfutás azért nem lesz a nyakamon.

A klinikai kötelező kűr után vásárolni is elmentem, hát nem olyan könnyű megszokni, hogy kevesebben lakunk, sőt tegnap B is elutazott a csatornán túlra, szóval lehet, hogy két hétig nem is kell boltba mennem, max tejért meg sörért.  

A tegnapot B utazása miatt egyébként végigstresszeltem, ez van, öregség = para. Pláne, hogy  az erős szél miatt fel sem szálltak, aztán még áramszünet is volt odaát, szóval nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg, amikor végre célba ért. 

Most épp azon merengek itt vérnyomásmérés után (BH emlékeztetett, én általában megfeledkezem róla, hogy még ezt is kellene rendszeresen), hogy vajon mitől ilyen magas: a melegtől, a cipekedéstől, a tegnapi stressztől vagy a pajzsmirigynyomkodástól, esetleg ez már egy ideje ilyen magas, csak ugye nem mértem. Szívás, hogy az embert ötven felett milyen csúnyán cserben tudja hagyni a teste. 

Más nincs. Napok óta várom, hogy szorgalmas leszek, és belehúzok a fordításba, de nem. A szöveget inkább csak nézegetem, pedig nem rossz, és igazából nem csinálok semmit, csak jógázom, álmos vagyok és sorozatot nézek. De legalább ma éjjel végre jól aludtam.