Szabadság

Békés hetek azok, amikor az embernek tulajdonképpen fogalma sincs, épp milyen nap van. Ez alól csak a vasárnap kivétel, ami anyám látogatása miatt könnyen beazonosítható, és a felhőtlen pihenés helyett nem tud nem stresszfaktor lenni. Ráadásul a vasárnap markánsan összekapcsolódik a z azt követő hétfővel, ami az iskolakezdés közeledtével még akkor is feszültséget kelt bennem, ha egyelőre nem kell hajnalban kezdenem. 

A Doktor pár héttel ezelőtti interjújában beszélt a kiégésről, és engem azóta is foglalkoztat, amit mondott. Arról beszélt, a kiégés divatszó, pedig szerinte sokszor inkább a rendszer működésképtelensége, illetve az ezzel magát szembe találó ember (ő az egészségügyről beszél, de szerintem az oktatásban dettó ez a helyzet) morális válságáról van szó: segítene, tenné a dolgát, de nem tudja. Egyetértek vele, ugyanakkor abban egyre kevésbé vagyok biztos, hogy velem kapcsolatban mi a helyzet: morális válságban vagyok vagy kiégtem?

Mondjuk morális válságban biztosan vagyok, és ez azért a jobbik eset, hiszen egy ilyen helyzetből tovább lehet lépni. Tulajdonképpen bármikor felmondhatnék, hiszen nem rajtam áll vagy bukik a hazai közoktatás minősége. Nemrég épp erről beszélgettünk BH-val, és míg ő nyilván példa sokak számára, addig az, hogy én mit kezdek magammal, aligha tart bárki morális érdeklődésére számot. Leszámítva persze saját magam, de ez elég is. 

Azt hiszem, a szabadság olyasmi, hogy az ember a döntéseiben figyelembe tudja venni azt, számára erkölcsi értelemben mi a jó és mi a rossz, és hatalmában áll a jó mellett dönteni. Szerintem például a mai magyar közoktatás rossz, úgyhogy nem helyes ebben a rossz rendszerben közreműködőként benne maradni. Másrészt viszont én egyelőre nem vagyok szabad, az életkörülményeim és B miatt nem dönthetek a jó mellett, nem hagyhatom a fenébe az iskolát, hiszen akkor utcára kerülünk. De ez egészen biztosan nem marad örökre így, nem lesz muszáj mindig itt maradnom, és amikor eljön a megfelelő pillanat, akkor jól fogok dönteni, és elmegyek arra a helyre, ahol megbecsülnek, és ahol jól érzem magam.

Más nincs. Ha nyár van, ha nincs, nem szeretem a vasárnap délutánokat. Ilyenkor mindig valahogy jobban hiányzik a tenger.