Változások

Nagyon érdekes, hogy a változás (hiába mondjuk gyakran, hogy mindig minden rosszabb, és tiltakozunk ellene sokan), általában jó dolgokat hoz magával. A döntések főleg felszabadítóak, a változás pedig új energiákat tesznek hozzáférhetővél.

Pénteken elbúcsúztattunk két kollégát az alapítványnál, akiknek az élete most másfelé kanyarodik, és bár volt bennem egy kis szomorúság, és persze értetlenség is, hát hogy lesz majd ezután, minden másmilyen lesz, hiányozni is fognak, meg egyáltalán. Tegnap este meg ültem a Sétatér fái alatt az új kollégáimmal, akik nagyon kedvesek, de kicsit még idegenek, és próbáltam ott is befogadni a változást, az új közeget, amibe belecsöppentem. Az a helyzet, hogy sok dolog hiányzik a múltból, mert a megszokás nem csak nagy úr, hanem biztonságos szeretetben is tartja az embert, és az új mindig kissé bizalmatlanná teszi.

Közben persze hiába volt sok nagy változás az életemben, ha valami összegzést kellene tenni, akkor pozitív volna a végeredmény: egy kellemes természetes szám. Mondjuk három. Mert az azért valószínűleg úgy van, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy az embert csak szerencsétlen változások érjék, és bár nem biztos, hogy gondviselésnek kell hívni, lehet éppen szerencsének, az emberi természet örömre való törekvésének, esetleg egészséges életösztönnek, mindenesetre az élet fordulatos találkozásainak és veszteségeinek csigavonala felfelé emelkedik. Gondolom én. Meg persze azt is, hogy meghalni boldogan kell.

Szóval változás mindig van, de közben állandóság is mindig van: van végtelen pillanat, meg tovaszáguldó évek, és az örvénylő idő közepén, mint a vihar szemében, ott áll az ember némán, sokszor tanácstalanul, máskor bölcsen.

Más nincs, ez a kavargó idő, ez a csendes pillanat van az állandó változás közepette. Miközben unok dolgozni, álmos vagyok, és szívesebben hevernék egy mocsok drága karibi szálloda kunyhójában, mint főznék a lassan beállító vendégseregre. Majd egyszer úgyis ez lesz.