Vándor

Valamiért elém került a Tao Te King ma reggel, pontosabban egy idézet: nagy Út: nem kisebbíti a szokás.

Örök változásban élni tényleg nagy út, nagy vállalás, mert nehéz minden napot elölről kezdeni, mindig mindent újrateremteni, ha nem segít benne a szokás. Gondolom, ezért is fárad el tanár és diák estére olyan nagyon. Nekik minden napjuk, minden negyvenöt percük új út. 

Még szerencse, hogy nem minden emberi kapcsolatot kell újrateremteni reggelente. A világ változását úgy-ahogy megszoktam, de a szeretetben, a barátságban az állandóságot kedvelem: a szeretet állandó melegét, és a barátságaimat, melyekben mindig ott van a másik, akire számítani lehet. Ebben megszenvedem a bizonytalanságot.

A mai iskolai kirándulást például a totális bizonytalanság lengi be. Tegnap este egy értelmezhetetlen emailt kaptunk a helyettestől, amiben négy alternatívát sorolt fel a mai lehetséges forgatókönyvekre, de hát egy iskolai kirándulás esetén ez abszolút nonszensz. Ennek egyik pontja: ha éjjel esik, iskola. Na de ha éjjel hol esik? Írt már vidéki gyerek, hogy náluk esett. Viszont Pécsett nem. Hát ez a mai leckénk: megtanuljuk, hogy bizonytalan úton járunk az életben. Sed vitae ugyebár.

Más nincs. A fordítással lassan ugyan, de haladok. Szép a szöveg, sokszor azon kapom magam, hogy csak olvasom és olvasom. Belefeledkezem a mondataiba. Érzékeny, jó szöveg. Csak tudjam ilyenre fordítani.