Amulett

Szépen elteltek a napok bejegyzés nélkül, a stressz és az utazás nem kedvez az írásnak.  Most viszont a stresszkezelés részeként képernyőre vetem mindazt, ami foglalkoztat. Stresszes olvasóknak nem ajánlott a bejegyzés. 

Az első fontos gondolat önmagamhoz, hogy az idei gyilkos őszt majd legközelebb közvetlenül azelőtt ismételje csak meg, amikor meghalni szándékozom. A fordítás, a vizsgajavítás, a szeptemberi osztályfőnöki teendők, végül egy projektutazás ebben az elrendezésben ugyanis csak elszántan saját életükre törő embereknek ajánlható, és amikor ma reggel számba vettem a magas vérnyomást, a kiújulő nőgyógyászati tüneteggyüttest és meghallottam a telefonban a szűrővizsgálat eredményét, utánaolvastam ennek az egésznek. Minden vélemény egyértelművé tette, hogy nem vagyok normális. 

Úgy tűnik, sikerült a végtelenségig kimerítenem a szervezetem összes stresszkezelő tartalékát, és a hirtelen halál mellett egyetlen megoldásként kizárólag a stressz száműzése jöhet szóba. Ne dolgozzak tehát annyit, aludjak sokat, ne igyak többé egy csepp kávét sem, és száműzzek minden olyan embert a közelemből, aki idegesít. Ez a recept. Ja és írjak. 

Sajnos mindebből csak az írás tűnik könnyen megvalósíthatónak, illetve mondjuk a kávéról is le lehet mondani kissé szomorúan, de a kevesebb munka nehéz ügy, mert a számlákat nem nagyon érdekli a lélek, az idegesítő emberek pedig szinte kikerülhetetlenek, főleg, hogy leginkább a családtagjaimról, és egy-két közvetlen munkatársamról van szó. De tényleg kell ezzel az egész helyzettel kezdeni valamit, mert nem sok év marad ebből a szép életből, ha így folytatom. (Mondjuk az is lehet, hogy már késő, de azért hátha még nem. Az emberi test csodás dolgokra képes, ha segítünk neki egy kicsit.)

Most mindenesetre csak a pihenés jöhet szóba néhány napig, de hála az égnek, őszi szünet van, és a minden mozdulatomra ugró kolleginát (hülye picsa) nem látom egy darabig. Igyekszem elkerülni anyámat is egy-két napig, és nem beszélni a testvéreimmel telefonon. Talán így megnyugszom egy kicsit, és nem kell százhetvenes vérnyomással, meg fülzúgással jönnöm-mennem. És persze befektetem a hó végén már nem létező pénzem valami rózsagyökérbe, meg ginzengbe, és naponta sok-sok percet meditálok. Fogalmam sincs, hogy ez utóbbiakból mi használ majd, de a munkát feltétlenül elkerülöm egy darabig.

Más nincs, a pozsonyi kiruccanás a projekt szempontjából jól sikerült, a gyerekek nagyon aranyosak voltak, és szerintem élmény volt nekik a program. Akkor most egy kis doktorosdi, meg gyógynövény bolt és olvasás. Éljen a szürke, esős idő.