Békés

Milyen gyorsan elfogytak a napok. Emlékezni nem emlékszem semmire, mert a sok munka és a kialvatlanság egyetlen végtelen, álmatlan, zűrös nappá olvasztotta a hetet. 

Azt remélem, ma végre befejezem a regényfordítást, amit jobb lett volna időre, mert akkor nem stresszelem végig ezt a hetet is, de már mindegy, nem lehet szépirodalmat rohamléptekben fordítani. Vagy lehet, de az nem tesz jót a szövegnek. Még így sem volt elég az idő.

Közben tegnap már emelt szintes érettségit is javítottam, az is jól ki van találva, hogy tizenhat dolgozatra adtak négy napot, miközben nem május van, hanem október ugyebár, mindenkinek rengeteg órája és egyéb elfoglaltsága van. A végén majd úgy járnak, hogy nem lesz tanár aki javítson, mert ezerszer meggondolja mindenki, hogy bevállaljon-e ilyen rohammunkát év közben. 

Mindeközben napi pedagógiai küzdelmeimet vívom a kissé iskolaéretlen és olykor tökéletesen életképtelen diákokkal az osztályomban, akik számára a határidő és szabály értelmezhetetlen fogalom. Nem is értem, hogyan jutottak el így a középiskoláig, de tényleg. 

Ráadásul nem is sikerült teljesen meggyógyulnom, hiába volt az antibiotikumkúra, továbbra is búra alatt van a fejem. Nem volna rossz eljutni egy fülészhez, hátha tudna mondani valami okosat.

De most már, hála az égnek,csak három tanítási és javítási nap van az őszi szünetig, pénteken ugyanis Pozsonyba megyünk egy kollégámmal és öt diákkal a múzeumos projekt miatt. Persze az is érdekes dolog, hogy senkit sem érdekel, a hétvége és az őszi szünet első napja nekünk így munkával telik, mert az ugyebár az egy társadalmi konszenzus, hogy a tanár szeret utazni, főleg ha közben dolgozhat is. Vicces ez az egész, mintha legalábbis az elhivatottság fokmérője volna ebben a szakmában, hogy mennyire nem vesz az ember tudomást a saját szükségleteiről. Miközben persze nagyon szívesen csinálom ezt is, de azért jó volna, ha ez nem lenne evidencia.

Más nincs. Boldog vagyok, hogy két hét után először sikerült nyolc órát aludnom, és hogy szombat van, így ma nem kell se szülővel, se diákkal foglalkoznom. A szombatok áldott, békés napok. Ilyen napokon születnek az emlékek, és ilyenkor álmodom is. Veszélyesen boldog álmokat.
A zene Nick Murphy. (Lánykori nevén Chet Faker.)