Évértékelő

Más is belehalt már, sőt. Megint eltelt egy év, de az évek nem olyanok, mint a télapó zsákja, nem csak mindenjó van benne, hanem vegyesen bogáncs, meg édes málna. 

Az elmúlt egy évben biztos gyarapodtam némi életbölcsességgel, pár szarkalábbal, öööö... némi súlyfelesleggel, néhány baráttal, egy gyógytornásszal, rengeteg tanítvánnyal, meg talán egy-két ellenséggel is, bár ez utóbbi szinte érthetetlen, amilyen cuki egy ember vagyok. (Nem.)

Már többet éltem, mint amennyit fiatalon vizionáltam magamnak, és meglepő módon sokkal több jó dolog történt velem a számos rossz mellett, mint amit valaha is lehetségesnek képzeltem. Érdekes dolog ez, az emberi élet végeredményben olyan mérhetetlenül örömteli, még ha szomorú is, hogy az ember csak ámulva néz. Hát ki gondolná ép ésszel ennyi szenvedés és pusztulás közepette, hogy élni ilyen jó. Aztán mégis. 

Azért persze fegyelmezetlen voltam, tegyük ehhez az évhez is hozzá, hogy meglegyen a balansz: túl sokat dolgoztam, túl keveset jógáztam és kirándultam, olykor marhaságokon húztam fel magam. Csak a normális ügymenet ez ugyebár, a szokásos mulasztások, de ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé volna szabad elhanyagolnia önmagát. Nem fogadkozom ma, vagy sikerül másképp csinálni, vagy nem. Az ember kedvelje magát olyannak, amilyen.

Más nincs. A munkát nem sorolom, a problémákat sem, megoldódnak majd a mostaniak, aztán lesznek újak. Lesz az új év is megint ilyen-olyan, közben meg szép. Hát minden év szép, még ha ronda is.