Jó

Bár nem tudok azzal dicsekedni, hogy minden feladatot sikerült kipipálnom a to do listámról, azért komoly részeredményeim vannak, így a nyomasztó hétköznapok után talán végre kicsit lazítani is lehet. 

Tegnap még kijavítottam vagy hatvan dolgozatot, így most kicsit nyugodtabban töltöm az egész délutánomat az emelt szintes érettségi dolgozatok társaságában. Csinálni mindig kell valamit, de nem mindegy, milyen érzelmi állapotban. Meg persze fizikaiban is, de ha több a magunkra szánható idő, az bizony ennek is jót tesz. 

Szóval vissza a jógaszőnyegre, különösen, hogy a gyógytornász elhúz Olaszországba, meg képzésre jár, úgyhogy egy hónapig nem látom sajnos. Múlt héten egyébként nem tornásztunk, gyakorolta rajtam, amit tanult, fascia-manuálterápia, azt hiszem, így hívják. Zseniális dolog, bár nem mondom, hogy nem fájdalmas.  (Amilyen kicsi nő, nem is gondolná az ember, hogy ekkora nagy fájdalmat tud okozni.)

Más. Olyan fáradt voltam múlt héten, hogy elkezdtem filmekre vágyni. A válásnak ez a fura mellékhatása, a filmektől való idegenkedés, nagyon lassan múlik, de most mégis teljesen egyedül megnéztem három részt a Grace and Frankie-ből. Amerikai vígjáték nagy öregekkel, és eleinte nem is tetszett, aztán mégis megszerettem a két öreg tyúkot (Jane Fonda, Lily Tomlin), mert tényleg van az öregségben valami mérhetetlenül szerethető. Magamat is egyre jobban kedvelem, ahogy öregszem.

Más nincs, csak ez az októberi meleg. Az ember azt se tudja, mi az ördögöt vegyen fel. Mindegy. Úgyse az a lényeg.