Október

Azt olvastam ma reggel egy nem is ismerősömnél, hogy absurdly excited. Mondjuk ő egy születendő gyerek miatt, de furcsa módon ma reggel én is valami abszurd izgalmat érzek attól az egyszerű ténytől, hogy október van.

Nehéz megmagyarázni, miért hoz izgalomba az október. Talán benne van ebben az, hogy ép elmével (minden őrült ezt hiszi, gondolom) túléltem a szeptembert, hogy októberben befejezem a fordítást, hogy a hónap végén elutazom néhány napra Pozsonyba, hogy magam mögött tudok egy tonna adminisztrációt és egy elsősavatást (bocs modern emberek, akik már kilencedikbe jártatok), no meg október szülinapos hónap, idén betöltöm az ötvenkettediket, ami azért elég szép teljesítmény.

A szülinapos hónap miatt a kedvencem az október egyébként, mert az képzelem, hogy az ember abban a hónapban érzi magát legjobban, ott van a helyén, amelyikben született.  Mondjuk az is lehet, hogy ez hülyeség.

Objektíve nézve amúgy nemigen van optimizmusra okom, mert rohadék sokat kell dolgoznom ebben a hónapban is, és ezen az októberi reggelen is pont olyan álmos vagyok, mint a tegnapi szeptemberin, de arra gondoltam, a tényeknek ma nem tulajdonítok kiemelt jelentőséget.

Egyébként minden októberben visszatér az emlékeimbe az amerikai ősz az összes színével és illatával. Még a hátsó decken csillogó esőre, és a faleveleket tépő szélre is kedves emlékként gondolok. Ha lesz időm, talán meglepem magam egy kávéval a Starbuck's-ban pénteken. Ha még esne is hozzá, repülőjegyre sem kellene gyűjtenem.

Tudom, ők már voltak, de mára akkor is ez a zene kell. (Amúgy, ha nyerek a lottón, veszek egy cabint odaát, valami cseszett nagy erdőben.)