Százezer éve

Nem is az, hogy a bátor ember nem fél, hanem, hogy megy tovább. Bennem például van egy gonosz kis félelem ma reggel, de nem adom meg neki magam. Ezzel nem azt mondom, hogy bátor vagyok, hanem azt, hogy ez egy félig-meddig bátor reggel. Közben betegség is van bennem, de a betegség az más, az nem hit, hanem immunredszer kérdése. Nem érdemes idegeskedni miatta, legfeljebb itthon maradok egy-két napot, ha nem bírom tovább. Nincs a munkahelyemen semmi olyasmi, ami ne várhatna, vagy ne történne meg nélkülem. 

Tegnap próbáltam dolgozni a regény szövegén, nem mondom, hogy messzire jutottam, pedig ez viszont olyasmi, ami nem történik meg nélkülem. Életemben először késni fogok a határidőhöz képest. Mindig van első alkalom. Mondjuk ez most szomorú.

Más igazából nincs, érdeklődve figyelem a testem reakcióit a kórságra. Meg tud-e majd gyógyulni magától? Felmegy-e a lázam? Nem lehet előre tudni semmit, csak a hétfők szomorú egykedvűségét. 

Néha olyanok ezek a reggelek, mintha már százezer éve élnék.