Világhelyzet

A tegnapi ötletem, vagyis hogy repülőjegyre fogok gyűjteni, egészen felvillanyozott. Ránéztem a jegyárakra, és (mondjuk nem meglepő módon) Izland egyelőre kivitelezhetőbbnek tűnik, mint Új-Zéland. És lehet, hogy érdemes volna viszonylag gyorsan elutazni innen, mert nem hiszem, hogy túl sokáig lesz még béke a környéken: egy szabadjára engedett Erdogan a hazai politikai "elit" bölcs döntéseivel kombinálva már majdnem olyan biztos út a romlásba, mint... hát nem is jut jó hasonlat az eszembe. Mindegy, elég, ha a dán parlamentben készült felvételre gondolok. Szabadon élni annyival könnyebb és egyszerűbb dolog. És elegem van abból, hogy szégyenkeznem kell a döntéshozóim miatt. 

Más. Örülök, hogy péntek van, és bár egy munkás hétvége előtt állok, azért lassan (nagyon lassan) mégiscsak a szöveg végére érek egyszer, és akkor rengeteget fogok aludni napokig. És ha kialudtam magam, kiolvasom Nesbot, meg Kakut. És sorozatokat nézek gondtalanul. Meg találkozom a barátaimmal tök felelőtlenül. És eszembe fognak jutni dolgok csak úgy maguktól. Nem dolgozni naponta 12-14 órát fantasztikus dolog. 

Más nincs, a mai helyettesítés-saga tovább bonyolódik, most már csak egy helyre kell egy időben bemennem, igaz, hogy akkor nekem saját órám van, és pont dolgozatot íratok. Szegény igazgatóhelyettes eléggé bedobta a törölközőt, pedig ilyen kavarodást tavaly még csak úgy márciusban tudott összehozni. Az október az új március, már ami a kimerültségünket illeti. 

Különben meg éljen soká a probiotikum, bár enni emellett sem tanácsos, mert akkor ugyanúgy fáj minden. Probiotikum koplalással. Csak legalább karcsúsodnék a kalandtól.
Legalább a zene legyen jó.