Elmélkedés

A vasárnap az új szombat. Ezen a héten legalábbis szombat helyett vasárnap van nyugalom. Az út a jutalom, írta a kedves amerikai jógaoktató ma reggel, és van ebben valami, mert amúgy az élet általában épp annyit ad, amennyit elvesz, lehetne tehát nullszaldós a vége, de nem az. Az egyenlet megoldása tehát maga az út, amit jutalmul kapunk. 

A tegnapi nyűgös reggel után a mai kellemes, csendes, örömteli napkezdet, amiben egyelőre nyoma sincs a holnapi iskolanap előstresszének. Érdekes módon még a vérnyomásom is szófogadóan lement, de azért szedem a vérnyomáscsökkentőt, mert ha jól gondolom, ez nem olyasmi, amit az ember csak úgy önhatalmúlag abbahagyhat. Meg persze szedem a roboráló bogyóimat is, úgy tűnik, tényleg használnak, és persze ezeket simán el lehet hagyni, ha elfogynak, de majd utánaolvasok, mert a stressz és a szorongás olyan könnyen azért nem válik meg az embertől, különösen akkor, ha a munkahely nem kifejezetten stresszmentes övezet.

Más. A héten végignéztem egy nagyon izgalmas sorozatot, ajánlom bátran, Bodyguard a címe, de egy cseppet sem hasonlít arra a csöpögős, romantikus, régi amerikai filmre. Teli van korrupt politikusokkal és hivatalnokokkal, meg egy szerencsétlen, agyonhajszolt rendőrrel, akit nagyszerűen alakít egy Richard Madden nevű skót színész. (Nem csoda, hogy az első rész elején kétségbeesetten kerestem, hol kell átállítani a Netflixet angolra.)

Az kicsit kár, hogy az olvasáshoz egyelőre csak mérsékelten van türelmem, de talán majd az is változik, mert van egy csomó jó könyvem.

Más nincs. Vagyis sok nehézség van, de majd az idő, meg a türelem megoldja őket valahogy. Próbálok nem mindent a szívemre venni, egyszerűen csak örülni annak, hogy élek, és hogy élnek azok az emberek, akiket szeretek. Ma ez az elmélkedés tárgya.