Idő

Miközben későn fekszem, és korán kelek, nem olvasok és nem tornázom eleget, mert nap közben állandóan valamit ügyezni kell, estére pedig elfáradok, szóval minden látszat ellenére mégis sokkal több időm van, mint pár hete. Elég jó érzés ugyanis nem sajnálni az időt dolgokra: beszélgetésekre, üldögélésre, majdnem azt írtam, hogy haszontalan dolgokra, de inkább úgy mondom, érdek nélküli tevékenységekre.

Egy ideje ezen gondolkodom, mert BH szerint az érdek nélküli cselekvés áll legközelebb a szabadsághoz, és bár elsőre nem nagyon volt világos, mit is kellene értenünk érdek alatt, de most arra jutottam, én valami olyasmit értek rajta, hogy gyönyörködés az életben, hogy ráérés, hogy valami, amit az ember azért tesz, mert jólesik, mert a lélek erősödik tőle. Nem biztos, hogy ő is erre gondolt, de nem baj.

Más. Itt a karácsony. Most úgy tűnhet, hogy túlzok, de valójában nem, mert ha kinyitom a naptáram, akkor azt látom, hogy egyik program követi a másikat, és minden héten van valami, ami megtöri a rutint. Ha nincs rutin, akkor viszont gyorsabban telik az idő. (Biedermann ötödik törvénye.) Szóval karácsony van, és mivel tegnap kicsit nyúzott voltam délután, hazafelé beugrottam a DM-be, Izabella vagyok, DM-függő, és vásároltam pár karácsonyi dolgot: papírszalvétát, aprócska ünnepi nyomdakészletet (nyomdafüggő is vagyok), meg csomagolópapírt. Racionalizálhatnék, hogy milyen rossz, amikor 24.-én derül ki, hogy pont elfogyott a csomagolópapír, de hát ez marhaság, alig ajándékozunk olyasmit, amihez fogyna a sok papír, szóval ez a két tekercs most majd évekig kitart, nem, egyszerűen jólesett szép dolgokat venni. (Még jó, hogy nem Gucci-függő vagyok.)

Más nincs, minden héten majdnem elfelejtem, hogy csütörtökön nulladik órám van. Elég nagy marhaság, hogy átraktam ide az osztályfőnöki órát, de most már mindegy. Majd beszélgetünk a karácsonyról. Meg kitalálunk valami programot jövő hétre, ha már ilyen időmilliomos lettem.

Legyen vidám zene.