Színtelen

Jó kis nyúlós napok, kedvetlen reggelek, szürkeség. Elvesztek a színek a világból. 

Tegnap pont azt néztem, miközben B-nek kerestünk bakancsot, hogy nincsenek is színes holmik az áruházakban. Mondjuk egyébként semmi érdekes vagy puha sincs, csak egyenkarácsonyi, műboldog pizsamák. Azt hiszem, ha szürrealista alkotó lennék, megfesteném a karácsonyi dalokat éneklő, műanyag pizsamákat a kietlen Földön. Always look on the bright side lenne a címe, és egy bevásárlóközpont (Golgota) tetején megfeszített karácsonyi pizsamákat ábrázolna a kép. 

Más. Mivel szinte senkit sem érdekeltek a használt bútoraim, végül az egészet odaadtam annak a fickónak, aki vállalkozott rá, hogy elviszi. Nincs időm ezzel foglalkozni, és mivel két hét alatt összesen egy cipőspolcot vittek el, anyagilag se térül meg az egész. Ennyi idő alatt többet keresek más munkával, és így legalább teherautót nem kell fizetnem. B ágyát kell csak elhozni, meg még egy kis könyvespolcot, hogy el tudjon pakolni. 

Mondhatnám, hogy lassan öt évvel a válás után könnyen elengedtem ezt már, de nem igaz. Most újra megszenvedtem, hogy a tárgyaktól mind meg kellett válni, hogy semmi kézzel fogható nem maradt huszonakaárhány évnyi életből. Persze a gyerekek meg mégiscsak, az meg nagyon jó. A lényeg, hogy némi lelki tusa után most megint túl vagyok egyszer ezen is. El kell ezeket a dolgokat engedni, talán utána még jobb lesz. Nem tudom hány körös az ilyesmi, de azért biztos lesz még rossz egyszer.

Más nincs. Nagyon várom a szombatot, mert az az ambícióm, hogy nagyon sokáig fogok aludni. Idén alvással várom a karácsonyt.