Könnyű

A mai jó hír, hogy hétvégére magától zökkent vissza az idő, nem kellett se helyretolni, se semmi ilyesmi, Hamlet szabira mehetett. Érdekes egyébként, hogy a hét közben megtapasztalt zűrzavar a hétvége felől mindig mennyire érdektelennek látszik. Mirage. Légtükrözés. 

Szép volt a péntek-szombat, BH nem tud veszíteni  vonzerejéből, a vele töltött idő sem tud homályossá lenni, és ahogy az Eszméletben a csilló könnyűség vagy a fülkefény, úgy marad meg az együtt töltött idő. 

Péntek óta lustán és békében fordulnak egymáson a napok, amit nagyon élvezek, bár tudom, hogy holnaptól a hétköznapok megint másmilyenek lesznek, csikorognak majd egymáson a fogaskerekek, amikor homokot szór a sors közéjük. Tegnap BH-n kívül csak a kedvenc csaposommal találkoztam a pestiális városban egy interjú erejéig: kisbetűs, középkorú férfi, mondta magáról, pedig fiatal még, és legendásan nem hétköznapi. Örültem, hogy láttam, és a beszélgetés is jó lett, de hát okos, érdekes és őszinte ember, azért is kérdeztem. 

Aztán az is  különösen jó volt tegnap, hogy BH ráért, és velem maradt indulásig. Egy ázsiai étteremben ettünk az Oktogonnál, ahol olyan meleg és könnyű volt az étel, mint a szerelem, aztán a Keletinél még retró-kávéztunk egyet a Resti magas, csodálatosan nosztalgikus falai közt. Mostanában úgy tapasztalom, hogy sok régi helyen adnak kiváló kávét, és sok új helyen borzalmasat. Bár nyilván a kávé is ízlés kérdése, és biztosan van, akinek az új helyek jönnek be, szóval ez csak egy amolyan szubjektív megjegyzés.

Más nincs, ma nem szeretnék mást, csak ebben a békés belső melegben olvasgatni, de sajnos tennivalóm azért akad, így maximum egy pszeudo pizsamanapot tudok megvalósítani. Azt viszont nagy örömmel. Közben ismerkedem a gyerekem zenei ízlésével.