Menni

Úgy kellene hívni ezt a hetet, hogy az álmos napok hete, mert mindig álmos vagyok. Az óráim egy részét a hallgatók tartják, kevés az adrenalin, próbálom magam aktuális teendőkkel ébren tartani. Nem egyszerű. Dokumentumokat szerkesztek, de hát az sem túl izgalmas. 

Közben meg sok minden idegesít: az oktatás, a mindennapi emberi hülyeségek, a legtöbb felnőtt. Ezen tegnap még a gyógytorna sem segített teljesen, mert egy kutyaharapás miatt elmaradt az óra eleji hátmasszázs, és bár a hasizmaim most extrán tónusban vannak, a relaxáció elmaradt. (Mondjuk azt lehetett volna ma reggel, ha nem alszom vissza az ébresztő után, de hát visszaaludtam.)

Lehet, hogy a szokatlanul meleg ősz miatt vagyok ilyen bágyadt, vagy egyszerűen medvévé változom, és ez az első jele. A lábamon a szőr, meg a téli álom. Hiába, Ovidius nem volt hülye az átváltozásaival, de azért választhattak volna az égiek valami kecsesebb állatot is nekem.

Más. Elkezdtem olvasni egy Arden nevű szerző trilógiáját, az utolsó kötetet szánja nekem a kiadó, de mielőtt dolgozni kezdenék, még megvárom az előző munkám díját. Nem vagyok meglepve, mégis bizarr, hogy nem képesek időben fizetni. Nem szeretem, hogy ilyen baromságokkal kell foglalkoznom. A trilógia egyébként amolyan orosz hangulatú mese, kellemes olvasmány.

Más nincs. Ma angol nyelvű színházba viszem az egyik csoportom. Szerintem marha drága a jegy, de állítólag kényelmetlen is lesz. Nem tudom, megéri-e a társulat. Tényleg aludni kellene inkább, vagy csak menni valahová nagyon sokáig.