Tapasztalat

No, hála az égnek, végre péntek van, és a kis nyomorult munkahétnek ezzel vége. Szabadság van (lesz), lehet csendben bámulni és relaxálni, meg olvasni. A tegnapi nap nem sikerült sokkal jobban, mint az előző, de legalább a nap végén helyreállt valami a miniverzum egyensúlyából. 

A sok napi baromság és három hét kihagyás után délután végre megint jött a gyógytornász. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat is jelenthet egy jó egészségügyi szakember az ember életében, de nem csak a gyógytorna iránti elkötelezettsége miatt mondom ezt, hanem azért is, mert ez a picike nő az egyik legjobb pedagógus és lélekápoló, akit ismerek. 

Miközben az óra elején átmasszírozta a hátam és meghallgatta az összes búbánatomat, a tornagyakorlatok alatt kizárólag bátorító megjegyzéseket tett, sőt nagyon meg is dicsért, amiért sokat fejlődtem. Mondjuk ez utóbbi meglepett, mert több napot is kihagytam a mindenféle hülye problémák miatt, de ettől függetlenül én is éreztem, hogy sokat fejlődött az izomzatom, egy csomó dolgot meg tudtam csinálni, amit korábban alig-alig. 

Azért is volt érdekes ez a tapasztalat, mert rájöttem, milyen kevés dicséretet kap az ember a mindennapi életében, és ez mennyire nem jó így. Emberen a gyerekeket is értem persze, meg a felnőtteket is. Szóval, bár én törekszem a diákjaim felé a pozitív visszajelzésre, tegnap a saját bőrömön tapasztaltam meg a dicséret varázsát: tényleg az egész nyomorult napom megváltozott ettől a néhány emberi szótól. Valahogy minden jobb lett. 

Persze nem érdemtelen dicséretre gondolok, nem olyasmire, ami nem igaz, az nem ér semmit, hiszen mindkét fél pontosan tudja, mi a helyzet. Igyekszem majd ma emlékezni erre, amikor diákokkal beszélek, és igyekszem sokkal többet mosolyogni, mint ezen a héten. Végtére is nem haltunk még meg. 

Más nincs. Ma este vacsoracsata, jó lesz látni a lányokat. Nagyszerű dolog, hogy vannak az embernek barátai, és az is csodálatos, hogy évek óta minden hónapban találkozunk. Előtte viszont mindenképpen alszom egyet, mert holnap sajnos nem alhatok reggel, segítenem kell az apósomnak kipakolni a garázst. Ki tudja, az előző életem miféle érdekes vagy épp szomorú kincseire lelek majd ott.