Visszamenőleg

Nagyon kusza napjaim vannak. Kizökkent az idő, mondta Hamleten kívül tegnap még BH is, és lehet, hogy igaza van, de tologassa helyre a rosseb, én inkább csak pihenek, amikor tudok. 

Ahhoz képest, hogy most nincs külön munka, az élet telepakolja baromságokkal az ember napjait, és majdnem pont ugyanúgy nincs idő semmire. (Tegnap például egy cipősszekrény miatt, el kellett zarándokolnom a város másik felére, még szerencse, hogy a vevők készségesen felajánlották, hogy hazahoznak.)

Mindegy amúgy, az egész kálvária másodlagos, időben lefeküdtem, előtte ittam egy bögre meleg, pálinkás tejet (apácarecept), és reggel vettem egy jó kis gyógynövényes fürdőt. Most egész kellemes a reggel, bár nem kizárt, hogy még némi aszpirinkúrát is be kell iktatnom a holnapi utazás előtt. Nem betegeskedni megyek a pestiális városba. 

Más amúgy nincs, küzdök szegény szülőkkel, mint egyházvezető a jógadémonokkal, hisz a kamasz gyerek ott ügyeskedik, ahol tud. A szülő pedig, nagyon helyesen, szereti, és elhisz neki mindent. A kettő találkozásában állok én meg a matektanár. Mindennapi inerciarendszerünk. 

Milyen jó, hogy holnap már péntek. Ettől az egész hét visszamenőleg is megnyugszik. Minden jó, hiába semmi sem az.