Amilyen

Talán régimódi vagyok, talán csak öreg, de nagyon szerettem régen a postaládából kihulló meglepetéslapokat, most meg oda vagyok a nekem küldött jókívánságokért, mindegy, hol küldik őket azok, akik kedvelnek, és akiket kedvelek. 

Ilyenkor boldog és áldott ünnepeket szokás kívánni egymásnak, ami azért szép egyébként, mert a boldogságban mindig benne van az, ami a szépségben is, hogy megengedő. Kinek, mi a szép és boldog, rá van hagyva. Vagy hogy mi az örömteli. Szabadság van a jókívánságban.

Nyilván más és más dolog tesz boldoggá, széppé egy ünnepnapot, más és más az öröm mindenkinek. Egy jól sikerült diósbeigli, egy családdal eltöltött este, egy baráti beszélgetés. Jó dolog ez nagyon, mert talán ez az egyetlen, ez a megengedés, ami leveszi a vállunkról az elvárások súlyát. Lehessen örülni annak, aminek szeretnénk. És lehessen az ünnep olyan, amilyen nekünk tetszik. Talán nem is érdemes többet kívánni.

Ma Ristjánával beszélgettünk egy kicsit telefonon, rég láttam, jólesett felhívni. Ő mondta, és abszolút igazat adok neki, hogy ez a slow Christmas is mennyire nyomasztó már, és abszolút igaza van, még akkor sem sikerülne teljesíteni mindazt a csomagolásmentes öko-kézműves ajándéktengert mindenkinek projektet, ha november elejétől főállásban tolná az ember a slow-t. Szóval minden pozitív szándékával ellentétben ennek a mozgalomnak is, vagy csak a közösségi médiában lecsapódó változatának?,  sikerült egy újabb frusztrációforrást generálnia: nem elég, hogy sokat kell tenni-venni, még azért is érezze magát szarul az ember, ha nem sikerül lelassulnia. 

Hát nem. Ne érezze magát senki szarul szerintem azért, mert olyan, amilyen. Pont ez volna a legklasszabb dolog, hogy úgy örüljön mindenki, ahogy neki jó. Aki pörög ezerrel, mert az a fontos, hogy minden perfekt legyen, az hadd érezze úgy, hogy ez érték. Aki meg aludni akar délután, az hadd aludjon. (Például én, már aludtam is.) Siessen, aki sietni akar, andalogjon, aki nem. Kössön pulcsikat, akinek ez öröm, és vegyen valami szépet, akinek az utóbbi jelenti a rágondolást. Kényszerektől mentes ünnep volna talán a legjobb: hadd legyen az ünnep is olyan, amilyen. És ha lapul benne egy kis bánat, attól még a miénk.